Kéry Gyula: Petőfi könyvtár 1. Friss nyomon (1908)

Apróságok

Apróságok 167 számára. E kézirat-gyűjteményből közlöm e néhány szál virágot: KARÁCSONYKOR. Ez a nap az, midőn a szegény is Nem fényesen bár, de mégis vigad, S ez este az, melyen gyermekének A gyöngéd szülő ajándékot ad. Ez óra az, midőn a szeretet, Diadalát üli a villongás felett, E pillanat az, melyben mindenik Örömmel nyújt másoknak jobb kezet. És mégis én, bár koldus nem vagyok, Oly örömtelen érzem magamat, Mert amióta elhunyt jó anyám Súlyos teher rám minden pillanat. És nincsen, aki szivem érzetét Megértené, és e hideg vasat Kezemben tartva, igy érzem csak az, Csak ez adhatná meg nyugalmamat! SZERETNI KELL. Szeretni kell, ez lelkünk óhaja, Ki nem szeret, nem boldog az soha. Ez édes tűznek, óh engedni kell, Mit keblünkben szép szem gyújta fel, Koldus tanyán, uri lakhelyen, Mi mindent éltet az a szerelem. Hallgassuk meg a természet szavát Szeressünk hát! .