Nagy Csaba szerk.: Szerb Antal válogatott levelei (Budapest, 2001)

csomagoltam könyveimet, amelyektől két évig elválasztva éltem, s örülök, hogy újraolvashatom a német költőket. De ez minden. Bizonyos vagyok benne, hogy a közeljövőben történni fog valami, mert így nem mehet tovább. Addig is várom például a leveledet - nagy örömöt fog szerezni. Toni Bp., Rottenbiller u. 35. 56. DlONIS PlPPIDINEK Budapest, 1932. április 4. Kedves Barátom, csakugyan hosszú ideje, hogy nem írtam. Azóta bizonyára akklimatizálódtál, gyökeret vertél az örök városban stb. stb. De tréfa nélkül: mit csinál ott az ember? te vezeted már az ásatásokat? találtál már egy barbár Artemiszt, mint az én Kerényi barátom? vagy egy popolana Artemiszt? A Central kávéházban (emlékszel még?) írok, szép reggel van, a Szüzanya ünnepe, márpedig mi Regnum Marianum vagyunk, ilyen napokon nincs tanítás. Ó, kedves Barátom, ha tudnád, milyen semmittevő, lusta, henye ember lettem, egy literary gentleman, bár kevés irodalommal és még kevesebb pénzzel, noha ez teszi a gentlemant. Míg te, te eléred, hogy a szegény Tiberius addig forogjon a sírjában,

143 míg ventilátor nem lesz belőle - addig nekem csaknem sikerült elfelejtenem Shakespeare kortársainak neveit. Rengeteg regényt olvasok (nagyszerűek vannak), és jól szórakozom rajtuk. Nagyvilági ember lettem, nem ismernél rám, nem bizony! Főként a Realpolitik foglalkoztat. Most már nem Marika, egy másik. Nem tudom, írtam-e már róla. Ha cselszövéseim sikerrel járnak, módot találnék rá, hogy találkozhassunk valamelyik európai fővárosban. Enélkül igencsak kétséges. Ha nem Párizsban, hát nyáron Budapesten, ha erre jársz. Rettenetesen hiányzol. El sem tudod képzelni, milyen sok ellenségem van és milyen kevés barátom. Köszönöm a levelezőlapokat. Ne felejts el Tiberius miatt. Toni Budapest, Rákóczy út 90.