Nagy Csaba szerk.: Szerb Antal válogatott levelei (Budapest, 2001)

DlONIS PlPPIDINEK Budapest, 1932. máj 29. Kedves Barátom, ne haragudj, hogy csak most térek vissza 15-i nagyon kedves ajánlatodra. Akkor még messzebb voltam a szünidőtől, és jelenlegi keserveim jobban összezavartak, hogysem képes lettem volna a nyárra gondolni. De most már lehetségesnek tűnik, hogy egy hetet veled töltsek Innsbruckban, és ez a gondolat valósággal elbűvöl. Nagy szükségét érzem a zöld alpesi legelőknek. Remélem, június 22-23. körül elutazhatom Budapestről, és a hónap végéig veled maradhatok Innsbruckban. Türelmetlenül várom híreidet, azt, hogy nem változott-e meg a véleményed. Egyébként semmi újság. Sok dolgom van, az érettségi miatt, a pénzem nagyon kevés, annál több bennem a morális nyugtalanság. És a Realpolitik. És írom a kalandregényemet.

144 De erről majd beszélünk. írj mihamarébb, és légy jó fiú. Toni 58. DlONIS PlPPIDINEK Párizs, 1932. jún. 28. Kedves Barátom, itt vagyok Párizsban. Minden pontosan azon a helyen van, ahol tavaly hagytuk. Találkoztam azzal az úrral, aki kitalálta a primitív nyelvet. De ez a város meglehetősen hiányos nélküled. Azt hiszem, ez az első eset, hogy nem látlak a 265. számú hellyel szemközt. Majdnemhogy érzelgős lettem. - Egyébként elég rideg életet élek: nem járok sehova, nem ismerek itt senkit, kivéve a szüleimet, nem csinálok mást, mint hogy olvasok, írok és takarékoskodom. Egy kalandregényt írok, egy skóciai kísértetkastélyban játszódik, a többit el tudod képzelni. Remélem, ki tudok sajtolni belőle néhány pengőt. Realpolitik. Tényleg nincs rá mód, hogy találkozzunk? írjál minél előbb a te Tónidnak