Nagy Csaba szerk.: Szerb Antal válogatott levelei (Budapest, 2001)

popolana, 13j ahogy felejthetetlen Bamaboothunk mondta, a nép egyszerű leánya, akinek simogatásai elképesztenek, mivelhogy mindeddig minden szerelmemben gentleman voltam, és mit sem tudtam ezekről a végtelen világokról. Röviden: à la manière de Zola vagy a fiatal Gerhart Hauptmann, olyan mód, amit mindeddig nem értékeltem. A harmadik lány színházi, egy kis show-girl, buta, mint a Hima­lája, teljesen artikulálatlan, semmi mást nem tud mondani, mint hogy édes kicsi marha, ami magyarul azt jelenti: cher petit bétaille, vagy valami ilyesmit. Azt hiszem, ez azoknak az embereknek a stílusa, akiket nem olvasok. Nemrég olvastam a Barnabooth-t, 134 mintha egyenesen nekem írták volna, nagyon hálás vagyok neked érte. Aztán angolokat és amerikaiakat olvasok, most éppen Sinclair Lewist. aki, noha Nobel-díjat kapott, nagy író. Levelet kaptam Marceltől (nagyon kedves tőle, hogy írt, nem?), még ma válaszolok neki. Ami bennünket illet, kettőnket: csöppet sem féltem a barátságunkat. Meg­marad, akkor is, ha nem levelezünk. Jövő nyáron találkozni fogunk, és újra­kezdődik minden: a kis cetlik, amiket a Bibliothèque-ben küldözgetünk egymásnak, az este hat órai séták a Szajna-parton, a könyvek, a St. Michel és talán Chantilly, Annatus Monmorantius. 135 Talán ez ifjúságom utolsó igazi „románc"-a. Vár szerető barátod Toni 52. SZENTKUTHY MIKLÓSNAK Budapest, 1931. jan. 17. Kedves Miklós, én majdnem minden este a Centrálban vagyok, és mindig nagyon örülnék neked. Óvatosságból telefoníts be, mielőtt odajönnél, és ha ott vagyok, akkor telefonon közlöm veled jelenlétemet. Hétfőn egyébként várunk oda. Oelel: Szerb Tóni 53. DlONIS PlPPIDINEK Budapest, 1931. szeptember 14. Kedves Barátom, nagyon köszönöm castiglionés lapodat (milyen kedvesség!), és nyugtázom a 300 lejt (milyen pontosság!).

Next

/
Thumbnails
Contents