Nagy Csaba szerk.: Szerb Antal válogatott levelei (Budapest, 2001)
Mint tudod, nem kaptam meg az ösztöndíjat erre a tanévre (amit egyébként csöppet sem bánok), tanítok az iskolámban, mint azelőtt, és arra számítok, hogy előbb utóbb találkozunk szülővárosomban. Nem vagyok valami boldog, mert országom szegénysége sokkal erősebben nyomaszt, mint azelőtt, amikor még nem ismertem a nyugatiak jólétét. Nekem is vannak anyagi nehézségeim, és ez nyugtalanít. De hát ez a téma túlságosan csüggesztő. Meg aztán a kötelező lelki nehézségek: némi magányérzet, ami annál meglepőbb, mert barátok és barátnék vesznek körül. Adynak van egy csodálatos sora: nem szeretem azokat, akiket szeretek, és nem gyűlölöm azokat, akiket gyűlölök 128 - ismered ezt a lelkiállapotot? Nem dolgozom (minek dolgozni?), tanítok. Ezt azonban lelkesen csinálom. Kezdem megszeretni a fiatalokat. Honny soit qui mal y pense. 129 Ha Budapestre jössz, megmutatom az iskolámat, diákjaimat, mindazt, ami most a világom. Meglepett, hogy pedagógus lett belőlem, sose hittem volna - de hát így van. Pleonazmus mondanom, hogy gyakran gondolok rád. Biztos vagyok benne, hogy te sem felejtettél el. Az ember változik, elmúlik minden, we are ofthat stuffthat dreams are made of. 130 De az álmok megmaradnak. Igazán bosszant, hogy nem kaptad meg a levelem, nagyon félek, hogy ez meg késve érkezik, talán már el is utaztál Párizsba - ez a metropolis az anyja mindazoknak, akik születésük és hivatásuk szerint idegenek. Válaszolj, nyugtass meg mielőbb. Sokszor üdvözlöm minden ismert és ismeretlen craiovai barátomat, Marioarát, Marcelt, Titánt, Barbut. Nem mondtam le arról a tervemről, hogy karácsonykor meglátogatom őket - ha még nekik is kedvük van hozzá. Isten veled, kedves, nagyon kedves Barátom Szerb 50. DlONIS PlPPIDINEK. Budapest, 1930. okt. 19. Kedves Barátom, megkaptam leveledet, és örülök, hogy irományom mégiscsak megérkezett. Türelmetlenül várlak. Mint írtam már, nálam fogsz lakni. Szerencsés ötletnek tartom, hogy hétvégére jössz (25-e, azt hiszem, szombatra esik), és így elég szabad időm lesz a számodra. Ha délelőtt jössz, nem tudlak a pályaudvaron várni, mert órám van; ülj taxiba, mondd neki azt, hogy Vas utca tizenegy (Vache outso tisénédie), és gyere az iskolámba, ahol csak azt kell mondanod:
