Nagy Csaba szerk.: Szerb Antal válogatott levelei (Budapest, 2001)

Jánoskát ölelem, és nagyon kérem, kérdezze meg Zolnust,

123 hogy megkapta-e Bánk bán olasz feldolgozásáról szóló cikkemet,

124 továbbá tudakozódjék, mi hallatszik ösztöndíjam felől. Drága Péter, ölellek, Ilka néni,

125 Grószi

126 kezét csókoltatom, Lukácsokat ölelem, Vázsonyi Bandit

127 is... 48. DlONIS PlPPIDINEK Budapest, 1930. szept. 15. Kedves Barátom, végre írtál. Leveledet már Budapesten kaptam meg, szeptember 1 -je óta vagyok itt. Nagyon hálás vagyok rokonszenvező soraidért; te vagy az egyetlen - szüleimet nem számítva -, aki miatt sajnálom, hogy nem kaptam meg újra az ösztöndíjat. De azért találkozni fogunk - és ha csak ritkán találkozunk, akkor is szegény életem egyik „gazdagsága és éke" maradsz. De előbb látogass meg. Szép, bútorozott szobát béreltem, van benne egy rendkívül barátságos sezlon azoknak az ifjú görög-latin szakos tudósoknak a számára, akik átutaznak Budapesten. És Budapest gyönyörű, el se tudom mondani, mennyire az! Mióta hazajöttem, állandóan örvendezem szülővárosom szépségén. És az emberek intelligensek, bár maliciózusak és cinikusak. Csak a nők hiányoznak. Egyébként mindig hiányoznak - ez a sorsom. Elég sokat dolgozom: nem irodalmi dolgokon, azok untatnak. Mint tanár. Cserkészcsapatot alakítok az iskolámban. Mit szólsz hozzá? Mit csinálnak barátaink? Marioara, Marcel és a nagy ismeretlenek? Néhanap találkozom Rónaival, aki itt még szerényebb, mint amilyen volt. A címem: Vas u. 9. Budapest, VII. Ez az iskolám. írj mielőbb. Yours for ever Tony 49. DlONIS PlPPIDINEK Budapest, 1930. okt. 10. Kedves Barátom, nem értem a levelezőlapod, amely épp most érkezett. Szóval nem kaptad meg a levelemet, amit hazaérkezésem után írtam? Türelmetlenül vártam a válaszod, és már azt hittem, hogy lusta lettél.