Nagy Csaba szerk.: Szerb Antal válogatott levelei (Budapest, 2001)

SZENTKUTHY MIKLÓSNAK London, 1930. jún. 18. Kedves Miklós, kis hamis, ledér és kicsapongó múltkori levelednek nagyon örültem, mert igen jól esett olvasni, és mert gondolom, neked is jót tesz az ilyesmi. Hogy olyan sokáig nem válaszoltam, az főképp azért volt, mert szégyelltem magam. Ti. hogy nem tudok hasonló csemegével kedveskedni, itteni túlságos életszentségem miatt. De azóta múlt vasárnap sikerült némi tapasztalatokat gyüjtenem az angol női börfelületekre vonatkozóan - amiket ugyan nem fogok közölni veled, lényem csodálatos diszkréciójánál fogva (vagy mondjuk velem született szerénységemnél fogva, ahogy stréberek szokták mondani); de mindenesetre elmúlt veled szemben való Minderwertigkeitsgefühlöm.

117 és újra nyugodtan írok. Ami megdöbbentett leveledben, az a fiatal-prousti attitűd volt, ahogy te az esemény-élményt rögtön irodalommá akarod átértékelni. Miklósom, ez nagyfokú és veszedelmes naivitás. Hogy utrírozva fejezzem ki magam: az irodalomban egyedül az irodalmi élmények számítanak, az olvasmányok, a gondolatok etc., azok a dolgok, amiket Gundolfék Bildungserlebnisnek neveznek. Nézetem (szerény) szerint csakis ezek formálják az alkotást, az Urerlebnisek egészen irrelevánsak, és körülbelül a véletlen, a kiszámíthatatlan szerepét játsszák az alkotásban. De amellett nemcsak hogy nem lehet jó író az, aki azt írja meg, amit személyesen élt át, hanem az életének a vitális értékét is rettenetesen lecsökkenti az írói cezúra az eksztatikus pillanatokban. Az ember basszék és grejfoljon és szeresse a jó vacsorákat és a sört főképp és az okos embereket - és azután mindettől egészen függetlenül zárkózzék be a könyvtárba vagy a dolgozószobájába, és olvasson és írjon. A kettő külön számlára megy. Egyébként: 1. Tonio Kroger és Th. Mann egyéb iratai - nem tudom, mi a véleményed, de azt hiszem, hogy ö korunk legnagyobb „alkotáspszichológusa", ahogy halhatatlan Németh Tónink"

8 mondaná. Egy kicsit atyai voltam talán, de úgy érzem, hogy ebben a témakörben bizonyos fokig fel vagyok jogosítva, éveim és tapasztalataim nagyobb száma által. Ami engem illet, iskolákat látogatok és népi jellegű vasárnapi és szentimentális jellegű éjszakai parkokat Londonban és a környékén - és visszatértem William Blake profetikus írásaihoz, amiket tulajdonképpen sosem szerettem, de annyira idegesítenek, hogy szeretek velük foglalkozni. A végén egy nagy pszichoanalitikus lófasz fog ebből kijönni. (Apropos, nem is hiszed,