Nagy Csaba szerk.: Szerb Antal válogatott levelei (Budapest, 2001)

fejezésnek, oly nyíltan és félreérthetetlenül kimondja: nézz nyugodtan a fejembe, ó atyám fia, nincs benne semmi, semmi. De a legtöbb ember nem veszi jó néven. Hon- és nő-talanság (sőt nyűg- is) egyaránt gyötör, a torkom is fáj, és fáradt is vagyok. Roskatag önbizalmamat az tartja fenn, hogy tegnapelőtt csináltam egy álomanalízist, ami később olyan helyesnek bizonyult, hogy magam is meg voltam döbbenve. A mai este, úgy képzeltem, hogy az intelligens heidelbergi ifjúval leszek, aki kedden tünt fel a látóhatáron, de a heidelbergai fiatalember reggel letelefonált, kifogástalan német nyelven, és a vacsora-után problémája megint előttem áll, szokott megdöbbentőségében. Sörözni nem megyek, mert fáj a torkom, és nem érzem egészen jól magam. La chair est triste hélas et j'ai lu tous les livres.

106 Azt hiszem, így mondja az illető. De a névelőkre sose merek megesküdni. Olvastad halhatatlan Vörösmarty-tanulmányom bevezető részét az utolsó Minervában?

107 Ha nem, haladéktalanul olvasd el, és írj róla, alkalomadtán. Oly rémes, hogy az Enyedi utcában lakol. Én is laktam ott, és a neve hallatlanul evokatív a számomra, dolgokat, amikről jobb nem beszélni. Ajánlom figyelmedbe W. B. Yeats költészetét. Szerettem volna nagy tanulmányt írni róla, de aztán összezsugorodott négy gépelt oldallá, és csak egy magyar tárgyú verséről szól.

10 Amióta Pestről elmentem, nem tudok írni, és ezt örvendetes eseménynek tartom. Azt hiszem, a stílusom most van születőben valahol. Miklósom, érd be ma ennyivel, növekvő torokfájásomra való tekintettel. És írj azért, változatlan buzgalommal, őszintén a tiéd Tóni 41. SZENTKUTHY MIKLÓSNAK Párizs, 1930. ápr. 17 Kedves Miklós, szellemtörténetileg elég nehéz volna skatulyázni levélírói stílusodat; Sturm und Drangnak eléggé stürmisch,

109 de ez a folytonos önkínzás minden mellékmondat élén csak egy post-dosztojevszkiánus periódusban lehetséges, és a modern iskolából, amit Yeats a tragikus nemzedék után következő komikus nemzedéknek minősít, átvetted a perspektivikus és tanult iróniát. Mindazonáltal sajnállak, hogy „szépirodalmi" vágyakat engedsz sarjadni magadban, mert önön tapasztalatomból tudom, mennyire el tudja ez savanyítani az ember életét. Utóbbi időben kétszer is nekifutottam egy-egy merész, géppel írt ka-