Nagy Csaba szerk.: Szerb Antal válogatott levelei (Budapest, 2001)

landnak, és a lázas izgalomban megírt obligát 40 oldal után (nálam, ha megmozdulok, az 40 oldal) mély sóhajjal tértem vissza a filológiához. Félek, hogy ez lesz a te sorsod is. Nagyon is minden hájjal megkentek vagyunk, nagyon is tudjuk, hogy nem szabad írni, semhogy valaha is tudjunk produkálni. De hidd el, nem fontos. Gondold el, micsoda barmok olvasnák legféltettebb perverzitásaidat, ha regényt írnál, és vonulj vissza a nem-produkálás gőgös szemérmébe. Szemrehányásokat teszel, hogy egymás mellé levelezünk, de szemrehányásaidnak a konkrét értelme az, hajói látom, hogy én vagyok az, akinek kutya kötelessége a te problematikádba belehatolni, ha össze akarunk hangolódni. Lehet, hogy igazad van, de álláspontod enyhén szólva egocentrikus, és attól félek, hogy a tudatod mélyén valami olyasfajta vízió él a barátságról, hogy te szidod magadat, és a másik mégis csodál téged. Miklós, sokkal öregebb egyedlelkér vagyok, semhogy ne látnám meg a gőgöt minden alázatosságban, és jobb szeretném, ha egy kicsit nyíltabban gőgös volnál. Mindazonáltal ne várd tőlem állandóan azt, hogy leborulva imádjalak. Én csak nőket szoktam leborulva imádni, és azokat is csak régebben. Törődj bele a distanciába és a közönybe, ami minden barátság alapja, és ne akard, hogy mi ketten mithoszt valósítsunk meg. Bocsásd meg, hogy ilyen nyers vagyok. Talán ez männlicher Protest,

110 amiért a leveledben femininnek minősítettél. Nagyon sokféle vagyok, mint mindenki, és a levélben az ember tetszés szerint választhatja meg az attitűdjeit. Egyébként Párizsban vagyok egy-két hétre, húsvéti alkalomból, a válaszod akár Párizsba, akár Londonba írod, megkapom, de jobb, ha Párizsba írsz. Vörösmartymra vonatkozó véleményedre őrült kíváncsi vagyok. Ölel: Tóni 35 rue de Lyon, Paris 42. SZENTKUTHY MIKLÓSNAK London, 1930. ápr. 29. Kedves Miklós, 1 am so sorry. Igazán nem gondoltam komolyan utolsó levelemet, és teljesen igazad van, hogy felhasználtam az első kezem ügyébe eső pszichiátriai gorombaságot, hogy a fejedhez vágjam. De amilyen nyakatekert idegismerö vagy, talán meg fogod érteni: emberek, akik mint én, egész életüket valami