Nagy Csaba szerk.: Szerb Antal válogatott levelei (Budapest, 2001)

szükséges volna (amit különben ma este meg fogok inni a Maga egészségére, és a legközelebbi levelemben tegezni fogom). Komoly dolgok: délelőttönként a British Museumban tenyészek, és a régi angol irodalom magyar-vonatkozásait bogarászom. By-the-way, Miklós, mindjárt megkérem egy szívességre, mert praktikus természetű vagyok. Nem nézne utána, hogy írtak-e magyarul bizonyos Captain John Smithről, aki a XVI. század végén Magyarországon és Erdélyben járt, és kalandjait később igen érdekes módon írta meg? Tudom, hogy Kropf Lajos

104 foglalkozott vele a kilencvenes években, és több cikket írt róla angol lapokba - nagyon kérem, állítsa össze a rá vonatkozó magyar bibliográfiát. Nézze meg kérem a Budapesti Szemle, az E[gyetemes] Ph[ilológiai] K[özlöny] és talán a Vasárnapi Újság 1890 és azt követő köteteit, a Múzeum és az Egyetemi Könyvtár cédula-katalógusát, John Smith és Kropf Lajos alatt, és kérdezze meg Halász Gábort, aki mindent tud. Hallatlan szertelenség az embernek új barátjától mindjárt két délelőttnyi munkát kérni, sőt egy kicsit amerikaias is, bár ahogy Maga gondolja. Ha nincs kedve, ne csinálja. Mondom, ezt csinálom délelőtt. Délután a hotelem közös termeiben lógok. Hol olvasok, hol társalgók. És hallatlanul egyedül érzem magam. De érdekes: ez is olyan dolog, amit meg lehet szokni. Meg az eseménytelenséget, amibe csak az a szenzáció világít bele, hogy hetenként ellopják egy-két zsebkendőmet a mosásban. Most nem jut eszembe, melyik angol mondja (talán Hergesheimer,

105 aki amerikai): ha volna olyasmi, mint pokol, az elkárhozottak már rég otthonosan éreznék magukat benne. Válaszoljon. Szerb Tóni 111 Gower Street, London W.C.l. 40. SZENTKUTHY MIKLÓSNAK London, 1930. ápr. 4. Kedves Miklós, szóval nem szeretsz könyvtárba járni; enyhén szólva nem értem. Részemről nem tudok más megoldást elképzelni, részben a filológiai kérdések, részben a saját életem számára. „Könyvtár nélkül semmi vagyunk", mondhatta volna Könyves Kálmán, a jeles magyar király, ha nemzetünk rendelkezett volna az ő idejében könyvtárakkal. De hagyjuk a halandzsát, amíg nem tudom, hogy mi a véleményed általában a halandzsáról. Én nagyon szeretem, mert oly szelíd és biztos módja az önki-