Nagy Csaba szerk.: Szerb Antal válogatott levelei (Budapest, 2001)
írjon sokat, fecsegjen egyszer Maga is az életéről, hisz úgy szerelném ismerni Magát. Kezét csókolja, T. 38. DIONIS PlPPIDINEK London, 1930. márc. 10. Kedves Barátom, annak lehetősége, hogy itt tölt egy hétvéget, nagyon felvillanyozott, és csak lótuszevői szokásaim akadályoztak meg abban, hogy tüstént válaszoljak. Jöjjön, kedves Barátom, amikor csak akar, minél előbb. Persze jobb volna, ha ki tudna fogni egy „fine wheather"-t, de híján vagyok minden prófétai képességnek, hogy jövendölhetnék. Lakhat a szállodámban, azt hiszem, 7 shillingért, koszttal együtt. Egyébként eufemizmus „koszt"-nak nevezni azt a szörnyűséget, amit itt eszünk. De ha nem jön gyorsan, egy szép nap magára török a Bibliothèque Nationale-ban, amikor éppen azzal a lánnyal flörtöl, akit azzal vádol, hogy nincs benne semmi báj. Kérem, közölje időben, mikor akar átkelni a csatornán, mert mégiscsak ostoba dolog volna, ha a tenger közepén találkoznánk, két hajón, amely „az éjben elkerüli egymást". Ami engem illet, a British Museumban dolgozom, az angol-magyar problémákon, amelyek csöppet sem érdekelnek, csak azért foglalkozom velük, mert, mint tudja, ocsmány karrierista vagyok. Délutánonként azonban angol regényekkel kárpótolom magam, akad néhány bámulatos. Figyelmébe ajánlom például O'Flahertyt, 100 ha le van fordítva franciára. Ma Fraser The Golden Bough-ját hoztam haza, olvasása közben magára fogok gondolni, akit nagyon irigylek, hogy oly sokat tud ezekről a kérdésekről. Egyébként jelenleg semmi kedvem a társasági élethez. Nem járok már a klubomba, nem járok kocsmákba se, ahol többé-kevésbé szeretetre méltó angol fiatalemberek társaságában rengeteg rossz angol sört ittam. Senkivel sem beszélgetek, kivéve egy perzsa költőt (hogyan lehet valaki perzsa?) és egy fiatal (?) francia lánnyal, aki olyan... aki olyan, mint amilyennek oly szellemesen jellemezte a bibliothèque-beli barátnőjét. 0, Pippidi, egy halom szép, szőke, kék szemű angol lány van, de kétségkívül rossz az ízlésük, minthogy engem nem tartanak imádnivalónak. Mindegy, az ő bajuk, no meg a Tatsachen baja, 101 ahogyan Fichte mondta. Kedves Barátom, gyűrje le episztofóbiáját, 102 és írjon gyorsan, főként a hétvégéjéről, amit türelmetlenül várok.
