Nagy Csaba szerk.: Szerb Antal válogatott levelei (Budapest, 2001)

annyi nőt a múltkori levelembe, mert kíváncsi voltam, hogy fog reagálni rá, de ne haragudjon, egyetlen, mint más lány, vagy mint egy kismacska, aki púpozik és fúj, mikor egy kutya bejön a szobába. Igaz, hogy ezt a legelőkelőbb stílusformák közt tette, és nagyon szerettem érte. Mert nem tagadhatom, hiszen ha hazamegyek, úgyis rá fog jönni, hogy nagyon szeretem szabad időmet lányok és asszonyok társaságában tölteni, pour changer mes idées,

95 bár igazán jól és otthonosan csak fiatalemberek közt érzem magam, és alapjában véve egy man's man vagyok. De azért sok kedves nőismerősöm van elszórva a világ minden sarkában, és Magának nem szabad rájuk haragudni, aminthogy én sem haragszom a Maga barátaira. Hiszen azt tudja jól, hogy nem vagyok egy Don János, a Jóisten sem annak teremtett, és még kevésbé egy jámborul flörtölgető pesti zsúrfiú. Azért nem fogunk összeveszni, bár mindenesetre rendkívül romantikus volna, ha levelezésben épüit barátságunkat egy levélbeli összeveszés szakítaná meg - de nekem az a tulajdonképpen nem kellemetlen előérzetem van, hogy mi még nagyon sokat fogunk veszekedni egymással, élőszóban. Egyébként? Most úgy élek, mintha Pesten lennék, mind a két kezem tele van munkával, tervekkel, Mary Stuart szépen halad, és szeretem. Mához egy hétre angolul felolvasást tartok, arra is készülök, és előkészítek két, esetleg három cikket a Nyugat számára. Máma igazi londoni köd volt végre, és csakugyan nagyon borzasztó volt, de hál'Isten nem tartott sokáig. Hogy még egy nőről írjak, van itt a hotelban egy nagyon okos parisienne, igaz, hogy rém csúnya; vele szoktam hosszasan és franciául diskurálni. Romantikus természetemnek megfelelően Londonban épp oly frankomán vagyok, mint amenynyire szeretem az angolokat Párizsban. Aztán van itt egy csomó perzsa fiú, akik nagyon furcsák: mily borzasztó öregek, kiéltek és unottak vagyunk mi hozzájuk képest, európaiak! So long! Yours, yours, yours, T. 36. DiONIS PlPPIDINEK London, 1930. jan. 30. Kedves Pippidi, bizonyára azt gondolja, hogy hűtlen lettem magához. Nincs így, de Angliában van valami közös a lótuszevők szigetével: némi indolencia, kegyes nemtörődömség, ami is a klíma következménye. Azt hiszem, hat hete nem feleltem a kontinensről érkezett levelekre. Igaz, nincs is semmi mondanivalóm.