Nagy Csaba szerk.: Szerb Antal válogatott levelei (Budapest, 2001)
neti novella számára) és akivel ma együtt ebédelek, ha igaz, továbbá egy-két berufenenrótikerrel és rengeteg festővel természetesen. A társaság szellemi tartalma a pszichoanalízisnek, egy orosz mániásnak és a Dalercze-nak az a sajátos keveréke, ami odahaza Sönzáék, Páczainé vagy Strikter Évi atmoszféráját olyan vonzóvá teszi. De képzeld el, mily pokoliak ezek a jó zsidó dolgok angolban! Képzelj el egy gyönyörű szőke angol gojtát, aki egy orosz festő felesége és ilyeneket mond: I am afraid, I am en extravert. Hallatlanul groteszk, azt hiszem, te már nálam is inkább megszólnád. Az angol nem az intelligenciája révén nyerte meg az Impériumot, és az intelligensek is elég hólyagok olvasni nagy párizsi mértékkel. De a sok szláv vagy keleti kellemesen elegyíti a hangnemet. Oly furcsa elgondolnom, hogy ha hazamegyek, folyton honfitársak közt leszek. Azért nem bánnám, ha már itt tartanék. Vicces hely egy ilyen hotel. Az összes lakó egész nap együrt ül a két drawing roomban. Azt mondják, hogy az angol szigetszerű - az nem igaz: rendkívül „nyájas" természetűek, folyton egymás nyakán ülnek, bár nagyon keveset beszélnek és akkor is hólyagságokat. És ezek után áttérek az irodalomra. A tudományokról, legalább egy időre, elment a kedvem. Részben, mert, amint Zolnai 9 ' 5 biztató leveléből látom, a magántanárságról végérvényesen lecsúsztam, részben (nem nagyobb baj) mert a Magyar Szemle még nem rendelte meg azt az angol irodalomtörténetet, 94 aminek a céljaira jegyzeteztem mostanában egy fél éven át. T. i. szellemtörténeti óráimat úgy látszik már kiírtam és valami máshoz kell kezdenem. Az első impulzusom az volt, hogy vissza kell térnem a szépirodalomhoz. Hisz mindig is az volt az érzésem, hogy valami szépirodalmit visszafojtok magamban. Elhatároztam, hogy regényt fogok írni. Mindjárt neki is ültem, de nem mentem semmire. (Ami nálam persze 4 gépelt oldalt jelent.) Hiába, nem tudok regényt írni. Természetesen sem a novelláim, sem pedig az essayim stílusában írtam, hanem komoly realista és analitikus módon. Te tudod, hog}' ez nekem mennyire nem felszín. Mondhatom, hogy a könyvismertetéseimbe többet tudok belevinni magamból, mint a realista modorba. Egy heti vergődés után abbahagytam. - Most valami egészen máson dolgozom, amiről az az érzésem, hogy nagyon jól fog sikerülni, és aminek az írása roppant élvezetet okoz. De erről, kabalából, nem beszélek. Most még csak a szerelemről kellene írnom, de, Jánoskám, ilyesminek nyár óta nyomát sem láttam, és nyáron is inkább csak a nyomát láttam. Azóta legfeljebb a hálóingemen látom a nyomát, olykor. Lassanként lemondtam róla, ami néha őrjítő, de egyáltalában nem zavar. Majd ha hazamegyek. Amikor ezt írom neked, hogy nagyon sokat gondolok rád, az valahol többet jelent, mint azok a hónaponként fellépő vagina vágyódások, amire gondolok,
