Nagy Csaba szerk.: Szerb Antal válogatott levelei (Budapest, 2001)

És oly furcsa, most megint Londonban vagyok, kávé helyett teát borozgatok, és hétfőn nekilátok új programomnak, szokott módszerességemmel. Addig még egy szörnyű angol vasárnapon kell túlesnem, de majd túlesem rajta, meg az egész esztendőn, és egyszercsak otthon leszek. So long! Kezét csókolja T. 32. DIONIS PlPPIDINEK London, 1930. jan. 7. Kedves Pippidi, nem konvencionális formula, ha azt írom: végtelenül sajnálom, hogy nem tudtam elbúcsúzni magától. Utolsó párizsi napjaimban rendkívül el voltam foglalva (egyébként teljesen feleslegesen); kerestem a szállodájában, de sikertelenül. De a sajnálat mit sem ér - remélem, Párizsban találom még, amikor viszszamegyek; most még nem tudom, mikor lesz ez. Nem boldogít, hogy megint Angliában vagyok; az étel és az emberek rosszabbak, mint azelőtt. Első napjaim kétségbeejtők: hatkor kiüldöznek a könyvtárból, akárcsak Párizsban, csakhogy itt nincsenek görög-latin szakos fiatal tudósok, akiket hazakísérhetnék. Hazamegyek, és lefekszem: mást nincs mit tennem. Remélem, nem tart soká. Fel fogom keresni régi és új ismerőseimet. Talán el is költözöm innen. Kedves Barátom, a dagályos könyv magánál maradt. Mivel előbb-utóbb valószínűleg szükségem lesz rá, kénytelen vagyok arra kérni, hogy legyen olyan szíves, tegye le apám irodájában

90 (11, place des Vosges) vagy lakásunkon, 35 rue de Lyon. Egyáltalán nem sürgős; ha egyszer arra jár... Előre örülök hamarosan érkező okos és finom kéziratának. Üdvözli Szerb 33. TANAY MAGDÁNAK London, 1930. jan. 13. Egyetlen, nem kevesebb, mint négy levele fekszik itt megválaszolandó, kettő Párizsból jött utánam, kettő egyenes ide. Istenem, milyen jó Maga hozzám Halálosan