Nagy Csaba szerk.: Szerb Antal válogatott levelei (Budapest, 2001)

És ez az úgyszólván kilátástalan magányosság, ami itt rámszakad. Azt hittem, ilyesmi csak regényekben lehetséges. így felváltva rossz kis hotelszobákban dobálni a penniket a vacak gázkályha-automatába, és utcákon csavarogni, amik nem érdekelnek - direkt Rose Macaulay

84 vagy Katherine Mansfield.

85 Utolsó tíz párizsi napom meglehetősen kritikus volt. Engedje meg, hogy businessről írjak Magának, végre is kit érdekelnek ezek a dolgok, ha nem a legjobb barátomat, és Magánál biztos vagyok, hogy nem adja tovább. Talán tudja, hogy egy nagyobb angol irodalomtörténeten dolgoztam, ehhez gyűjtöttem a jegyzeteket egy félév óta különböző könyvtárakban. Most azonban kaptam egy levelet a Magyar Szemlétől, hogy a tervezett angol irodalomtörténetet nem adhatják ki, az áldatlan kiadói viszonyokra való tekintettel, ahogy finoman kifejezték magukat.

86 Ez számomra rettenetes csapás volt, sokkal nagyobb, mint a többi, ami elutazásom óta ért, pl. hogy lecsúsztam az egyetemi magántanárságról, és hogy a darabnak, amit a Kamaraszínház számára fordítottam egy félévig,

87 az előadását betiltották. Nem azon búsulok, hogy hiába dolgoztam egy félévig, mert az nem volt hiábavaló, amit összetanultam; hanem azon, hogy elvesztettem azt, ami a számomra mindennél fontosabb, a programot. Kétségbeesésemben elhatároztam, hogy otthagyom a tudományt, és visszatérek eredeti szerelmemhez, a szépirodalomhoz. Rögtön le is ültem, hogy elkezdjek egy regényt. Meg is írtam szokott tempómmal, pár nap alatt negyvenegynéhány gépelt oldalt, de aztán beláttam, hogy nem megy. Nem mintha rossznak találtam volna, amit írtam, de nem találtam jónak, és az elég baj, minthogy én nem vagyok szigorú kritikus magammal szemben. Az volt a baj, hogy épp olyan volt, mint egy más regény, és olyant írni, amit más is tud, igazán nem érdemes. És még nagyobb baj volt, hogy az írás csak izgalmat jelentett a számomra, de semmi gyönyörűséget kárpótlásul. Nem tudtam magamat belevinni a regénybe (be'ölem minden lírai képesség hiányzik), más emberekről írtam, akik oly kevéssé erdekeltek, mint ahogy más emberek általában szoktak. Az utolsó este apámnak egy jó ötlete jött: írjak egy biographie romancée-t, amilyenek most a franciáknál divatosak, mint a Maurois Disraelije vagy Lytton Strachey Queen Eizabeth-je. Az ötlet már nekem is megfordult a fejemben, és most nagyon jókor jött. Elhatároztam, hogy írok egy könyvet Stuart Máriáról,

88 akit mindig imádtam, ő volt nekem is „the red star on the boyhood's sky".

89 Mit szól a tipphez? Most a szépséges Mary körvonalait fogom tanulmányozni a British Museumban, és ha hazamegyek, megírom. Akkor már Maga is fog segíteni.