Nagy Csaba szerk.: Szerb Antal válogatott levelei (Budapest, 2001)

Je m'en fiche. Az élet egész szép lenne, könyvek és különös idegenek és szüleim szerető istápolása között, csak a sentiment totális hiánya ne gyötörne. Azt hiszem, néhány év múlva, minden tapasztalatom és okulásom ellenére, ezt a külföldi évet meglehetősen üresnek fogom látni, mintha mi sem történt volna, csak egy beszélgetés a vonaton, Pest és Zürich között. Pest és Zürich között, a vorarlbergi havasok a holdvilágban, azután a szép svejci falvak, immár délelőtt, és a zürichi tó, amint feledhetetlen vízzé válik. Ez volt az ifjúság, ez volt, ami örök és mélyről jött tout le reste est littérature.

79 Isten vele, csókolom a kezét nagyon, T. 30. TANAY MAGDÁNAK Párizs, 1929. dec. 19. Drága, I wis you a merry Xmas and a happy New Year

80 - képzelheti, hogy hogy belegondolom magam ebbe az egyébként semmit mondó kívánságba, hogy igyekszem valami mágiát sűríteni a szavakba, hogy foganatjuk legyen az új esztendőben. Ami talán a kettőnk új esztendeje lesz, új, mint Dante Vita Nuovája, vagy ahogy Hölderlin gondolta, „bis dann wieder ein Jahr unserer Seele beginnt".

81 Ne haragudjék, hogy olyan irodalomtörténeti vagyok, de tudom, hogy Maga is épp oly érzékien szereti a verseket, mint én - és különben is a számomra az irodalom nem csak művészet és tudomány, hanem elsősorban életfunkció, mint a táplálkozás. És nagyon szép az a fordítástöredék, amit ír. Ki csinálta? az öreg Longfellow-nak sose jutott volna eszébe egy olyan jó konkrét kép, mint az esővizes hordó - az illető dunántúli lehetett. Az eredeti, hajói emlékszem, így van: The day is cold and dark and dreary, It rains and the wind is never weary, The vine still clings to the mouldering wall, But at each gust the dead leaves fall, And the day is dark and dreary. Egyébként növekvően sokat gondolok Magára, és lassankint rögeszmeszerü refugiummá

82 válik a számomra, amikor életem érzelem- és melegség-hiánya gyötrőn eszembejut. Mert hogy az ember nagyon szereti a szüleit, és viszont,