Nagy Csaba szerk.: Szerb Antal válogatott levelei (Budapest, 2001)

TANAY MAGDÁNAK Párizs, Bibi. Nat., 1929. nov. 18. Kedves Magda, köszönettel nyugtatom két levelét és két levelezőlapját, mind a négy különkülön nagy öröme volt szívemnek. És képzelje, megint Párizsban vagyok, tegnap este érkeztem, és ma reggel már a könyvtárban ülök a régi helyemen, amint illik. Legnagyobb bánatomra a görög fiúka nem ül velem szemben, nem tudom, hol lustálkodik a szemtelen, egy egész rémes francia nő ül a helyén. A dolog úgy történt, hogy miután két hétig el voltam ragadtatva Londontól, és anglomán szívem az egyik eksztázisból a másikba hullott, egyszercsak elkezdtem utálni a családot, ahol laktam, és rajtuk át az egész atmoszférát, a kosztjuktól a királyi család iránt táplált rajongásukig. Ugyanakkor hírét vettem, hogy néhány kedves ismerősöm Párizsba jön rövid időre; nem tudtam ellenállni a kísértésnek, vonatra és hajóra pattantam, átkeltem, szerencsére jó időben, a Calais-i Lépésen (Pas de Calais),

73 és most itt vagyok. Párizs ugyanő, aki volt, és én is ugyanő vagyok, aki voltam, úgy hogy egyikünkről sincs sok írnivaló. A Nyugat nagy metropolisai oly csodálatosak, hogy legjobb szeretnék otthon lenni Pesten. Pesten még nagyon sok felfedeznivaló van, pl. a Maga leányszobáját még sose láttam, pedig huszonnyolc évig éltem Pesten. És ahhoz képest a Windsor Castle igazán tsekélység. De azért nem egészen rossz így létezni, idegenek és könyvek közt. Néha az az illúzióm, hogy gazdag angol vagyok, aki csak úgy élvezi az életét, ma itt van, holnap ott, és a „hobby"-ja, a vesszőparipája az irodalom. Ami hobbynak igen élvezetes, mesterségnek sivár. Londonban megint szert tettem egy-két új barátra, ami azt mutatja, hogy ifjúságom még nem múlt el teljesen. A leghercigebbet sosem fogom többet látni, mert a napokban visszautazik Dél-Afrikába, és attól félek, hogy rövidesen meg fog halni, mert nagyon tüdőbeteg. Magdám, ne legyen túlságosan szorgalmas, mert az nem jó, és az ember egészen elfelejti, hogy miért is szorgalmas. De írjon nekem szorgalmasan. Kezét csókolom T. 35, rue de Lyon, Paris