Nagy Csaba szerk.: Szerb Antal válogatott levelei (Budapest, 2001)

a nyelv okozza, mint inkább az, hogy ha ezek a népek magyarok volnának, akkor pláne semmit se tudnék társalogni velük. Most kezdem realizálni, hogy tulajdonképp milyen válogatós vagyok emberekben. De azért vannak itt szimpatikus ismerőseim is. Napjaim nagyobbára a múzeumokban telnek el. Nemcsak azért járok el, hogy mondhassam, hogy itt is voltam és ott is voltam, és hogy más ne mondhassa: mi az, te nem voltál itt meg itt - hanem a londoni múzeumok kivételesen csakugyan érdekelnek. Tudja, azok a múzeumok, mint pl. a Victoria & Albert, ahol nemcsak festmények és szobrok, tehát az élettől elizolált műtárgyak vannak, hanem bútorok, ajtók, sakktáblák, gyürük, mézeskalácssütö vasak és ilyesmik. Valahogy a „muzeális életforma" nagyon megfelel a természetemnek: szeretek minden emberit - de a múzeumban. Szeretek mindent, ami eleven - de akkor, mikor már megszűnt eleven lenni, hanem felabsztrahálódott a Rend, a Tudomány, a Szellem síkjába. Van itt egy olyan gyönyörű földalatti vonal, olyan, mint a barlangvasút a Városligetben. Azután van olyan automata, amivel futbalozni lehet: két csapat. Beszélő filmek, egyszerűen borzalmasak. Az autóbuszoknak emeletjük van, még a villamosoknak is. Az emberek időnkint zsakettban és cilinderben szállnak fel. Az angolok hallatlanul kedvesek és jóindulatúak az emberrel szemben. Ez az új töltőtollam, amivel írok, sehogysem akar megszokni engem. Valahogy angol kéz számára van fabrikálva, én alig tudok írni vele. írjon mielőbb és hosszabban. Kezét csókolom T. 11 Upper Phillimore Place, London W. 8. 25. DlONIS PlPPIDINEK

70 London, 1929. okt. 26. Kedves Barátom, ma megnéztem a Windsor Castle-t, ez az angolok Versailles-a, csak jóval komorabb; új „friends of mine" jaim egyike vitt el, kocsin - úgy látszik, ez a mai nap szerencsés, talán sikerül egy francia nyelvű levelet is írnom. Remélem, nem veti be egész nyelvészeti szigorát, és egyetlen honfitársamnak sem mutatja meg ezt a levelet, amely kompromittálna - nyelvi tekintetben. Nos, bármilyen hihetetlen, Angliában vagyok. Nem csalódtam, csakugyan csodálatos fajta, páratlanul udvariasak, páratlan a savoir vivre-jük 71 London-