Nagy Csaba szerk.: Szerb Antal válogatott levelei (Budapest, 2001)

ban sokkal jobban érzem magam, mint Párizsban éreztem. Csak az angol nők voltak jóval szebbek, amikor még nem láttam őket. Sok időt töltök múzeumban. A londoni múzeumok nem olyanok, mint a többi, amely a Bildungsphilisterek öröme és titkos iszonyata - anélkül érdekesek, hogy az embernek óriási erőfeszítéssel kellene felszítania magában az érdeklődést. Kezdek ráébredni, hogy a múzeumi életforma remekül megfelel nekem: nil humánum alienum mindennek örülök, ami emberi vitalitás: a műalkotások, bútorok, fegyverek, illusztrált könyvek, hajók, hangszerek őszintén felizgatnak, bár az szükséges hozzá, hogy mindezek az emberi tevékenységek megszabaduljanak az aktuális élettől, az, hogy rendszeresen lajstromozni lehessen őket, az, hogy ne jussanak el az én régióimig - egyébként ez a filológia lényege. Roppantul meglepődtem, amikor azt tapasztaltam, hogy még a természettudományoknak is sok mondanivalójuk van a számomra. O, a hatalmas hüllők! Mennyi szó esik Róma hanyatlásáról vagy az Untergang des Abendlandesről

72

. De mi ez a hüllők hanyatlásához képest, amelyeket néhány millió évvel ezelőtt a dinoszaurusz képviselt, nem pedig egy néhány centiméter hosszú hüllő. Ez a legnagyobb tragédiája a föld történetének, és még mindig vár a maga Shakespeare-jére. Es a múzeumi szörnyetegek! A Távol-Kelet szelleme, azt hiszem, ezer éven át rettenetes erőfeszítéssel igyekezett a legszörnyűbb formákat kieszelni, hogy azokkal díszítse a házait és ruháit. Bár az európai szellem sem volt rest, hogy legszerencsésebb korszakaiban versenyezzen velük. Talán túlontúl emberi civilizációnk nagyon is felületesen rejtegeti keblében azokat a szörnyetegeket, amelyek őseinknek oly sok örömöt szereztek. Összegezve muzeális benyomásaimat, szent meggyőződésem, hogy az ember húsevő állat. Kedves Barátom, nem akarom elhalmozni egy amatőr spekulációival, kivált nem ezen a nyelven, amely gyönyörű ugyan, de nekem nem megy - szeretnék híreket hallani magáról. Őszintén üdvözli Szerb 11 Upper Phillimore Place, London, W. 8. 26. DlONIS PIPPIDINEK London, 1929. nov. 11. Kedves Barátom, nagyon örültem kiválóan, francia bájjal megfogalmazott levelének, de elszomorodtam lelkiállapotán, amely szerényen ugyan, ám annál nagyobb hatással