Nagy Csaba szerk.: Szerb Antal válogatott levelei (Budapest, 2001)

fogunk egymásra lőni)... tudom, hogy felesleges szamárság erre gondolni, de ma egész nap nagyon deprimált voltam. ,,Az a kisfiú, aki voltam", egyszer majd meglátogatja magát, mese alakjában, de az nagyon hosszú mese lesz, és levélformában nem is lehet belefogni. És nem is tudom, hogy szimpatikus kisfiú volt-e. Azóta nagyon sokat civilizálódtam. A román fiú, akit említettem, honpolgárságára nézve román, de tulajdonképpen görög, amint azt az arcából megállapítottam, mielőtt még ismertem volna, és erre nagyon, nagyon büszke vagyok. Rendkívül intelligens és olvasott fiú, kicsit túlságosan is livresque,

68 de egyelőre a fiatalsága még jóváteszi ezt a hibát. Jóval fiatalabb nálam, és azt nagyon szeretem, mert lehet szegeket ütögetni még a fejébe. írni nem írtam semmit, kiterjedt levelezésemet nem számítva. Olvastam ellenben igen sokat. Most Chattertonnál

69 tartok; az egy angol fiú volt a XVIII. század végén, egy sírásónak a fia, aki egy gothikus kathedrálisban nőtt fel, ahol régi kéziratok voltak. Lassankint egészen visszaélte magát a XV. századba, költeményeket írt a régi angolok nyelvén és stílusában, és azt mondta, hogy azok régi költemények, amiket ő megtalált. De rájöttek, hogy hamisítás, és a szegény nyomorgó fiú öngyilkos lett, még nem volt 18 éves. Most olvasom a költeményeit, és nagyon érdekesek. Magdám, hitte volna és hittem volna, hogy minden távolító hónappal csak drágább és szerettebb lesz a képe bennem? hogy egy barátság, amit a posta tart fenn, annyi országokon át és olyan kevés emlékkel, az ember legmeghittebb kincse lehessen? Isten vele. Kezét csókolja T. 24. TANAY MAGDÁNAK London, 1929. okt. 24. Magdám, utolsó, kissé rövidke, inkább felkiáltásszerüen ható levelét már ide küldték utánam, ezért a késedelem. Képzelje, Londonban vagyok. Nem annyira a város csodálatos a számomra, mint inkább az a tény, hogy itt vagyok. De hogy ez miért oly csodálatos, azt nem tudnám megmagyarázni. Egy kiterjedt családban lakom benne, hogy angolul társalogjak, és társalgók is, amennyire képességeimből kitelik. Általában jobban tudok angolul, mint gondoltam; úgyszólván tudok angolul. A társalgás nehézségét nem is annyira