Nagy Csaba szerk.: Szerb Antal válogatott levelei (Budapest, 2001)
Gondoljon rám sokat, és írjon, küldje még és még szavakba oldott caressejait, 54 amikből sosem elég a Maga hívének, Antalnak 20. TANAY MAGDÁNAK Párizs, 1929. aug. 14. Édes Magda, Münchenből keltezett drága leveléből látom, hogy nem kapta már meg azt a levelet, amit Zürichbe írtam. Egyébként nem nagy baj, mert nem volt benne semmi, csak torokfájása miatt sopánkodtam benne. Fő dolog, hogy úgy látszik, meggyógyult, és a régi szorgalma is visszatért. Nagyon aggódtam Magáért, a tüszős mandulagyulladás néha igen kellemetlen szokott lenni. Nem is tudom, hogy köszönjem meg azt a sok szép levelet, verset, képet, amit küldött nekem, és főképp az állandó reám-gondolását. Én is írtam és küldtem volna rengeteget, de Magának sehol sem volt maradandó lakása, úgy bolyongott a Svejcban, mint egy apostol. Minden levele külön nagy öröm és szenzáció volt, bár minden szorgalma dacára úgy érzem, hogy még mindig nagyon keveset tudok Magáról. Hát most már valószínűleg otthon van és fogadja a töméntelen diákot. Ha netalán összekerülne a diákügyek révén Szabó Laci 55 nevü barátommal, aki otthon valami fő-diák, hát úgy magában gondolja el, hogy azzal a fiúval sokat szoktam együtt lenni, és nagyon jól ismer engem. Én mintegy tíz napon át az iskolámnak idejött tanulmányi csoportját kalauzoltam éjjel-nappal, fáradhatatlanul. Velük volt az igazgató, egy tanár és két nő, az iskolánk titkárnője és annak egy barátnője, és ezekkel egész jól elszórakoztam; nagyon sokat lumpoltunk és iddogáltunk. Az sem egeszén rossz, hogy most kénytelen voltam Párizst és a nevezetességeket újra és alaposan megnézni. Még a Notre-Dame tetejére is felmásztam. A legszebb azért a Rodin múzeum az egészben. Oly szomorú meggondolni, hogy Rodin rövidesen mennyire ki fog menni a divatból. Ma újra elkezdtem a könyvtárba járást. Találkoztam egy csomó ismerősömmel; ez a Bibliothèque Nationale-ban megy a legkönnyebben. - Szüleim közben a tengeren voltak, tegnapelőtt jöttek vissza. Ki is merítettem krónikámat. Olvasok, ajánlom figyelmébe, ha esetleg találkozik vele, Thorton Wilder nevű amerikai író The Bridge of San Luis Rey című regényét, 56 ami engem hallatlanul megfogott.
