Nagy Csaba szerk.: Szerb Antal válogatott levelei (Budapest, 2001)

járni, és legjobb szeretnék hirtelenjében korszakot alkotni akár a művészet, akár a tudomány terén, végtére nekem nem a korszak a fontos, hanem hogy te végre is tudomásul vedd, hogy én igenis egy okos fiú vagyok, „egy nem mindennapi jelenség", talán még a Kecskemétieknél is okosabb, és hogy azok a nagyon ritka emberek közé tartozom, akikben a lélek nem barrikádozta el magát áttörhetetlen betű, por és árfolyam-törmelék mögé, hanem akiből a lélek valahogy állandóan kilóg, mint a régi képen szájából a föliratos szalag. És azért mégis jól van így, ahogy van, és ha társaságba mennél, ahol én nem lehetek, biztosan öngyilkossági tervekkel foglalkoznék azon az éjszakán, és azért mégis ideálom maradsz a szónak mindkét értelmében, te vagy a legtökéletesebb, akit ösmerek, ha rágondolok, hogy időnként megtűrsz a közeledben, könnyes lesz a szemem a meghatottságtól; mint az apám az angol szivart vasárnap ebéd utánra, úgy teszem el magamnak legszebb és legtisztább óráim számára azt az ábrándot, hogy mi volna, ha egyszer mégis megtörténne a nagy mágia, és megváltoztatnám a megváltoztathatatlant - és ha nem, akkor is fenntartok mindent, amit szolgálatról beszéltem, minden perc kárba veszett, amikor nem rád gondolok, minden hangulat erkölcstelenség, amelynek nem te vagy a centruma, ha valakit szeretek, érted szeretem, ha van jogom élni, te adod a szankciót, és hogy most olyan boldog vagyok, azért van, mert te olyan szép vagy, és most képzeletben lassan és szelíden megcsókolom a kezedet, Tóni 8. LAKNER KLÁRÁNAK

26 Budapest, 1923. szept. 25. Klára, kiteszem az asztalra fényképedet, mely, nem is tudod, mekkora bánatot szerzett már nekem -, kimondom a mágikus szót, és most jelen vagy a könyvek és nehéz, csavartlábú bútorok szobájában, ahová, úgy lehet, sosem fogod betenni lábadat. A fénykép nem műalkotás, de kiváló segédeszköz mindenféle nagy varázslatok számára; most itt vagy, és ha az eingangod

27 elolvasom, a hangod is, minden kimondhatatlan perspektívájával együtt, jelenvaló. Most végrevégre nyugodtan beszélgethetek veled; senki harmadik nem zavar, és te sem zavarsz váratlan magánvéleményekkel, és én sem zavarok időszerűtlen rögeszmékkel, mert ma este vágyamban egységessé lettem, mint az érdes, földes nyersvas, ha megolvad, és teljesen azonos vagyok önmagammal. Jól tudom, te nem érzed, mennyire veled vagyok ebben az órában, és mennyire te vagy minden érverésem - sajátosan egyoldalú lévén közöttünk a