Nagy Csaba szerk.: Szerb Antal válogatott levelei (Budapest, 2001)

JANKOVICH FERENCNEK Bp., 1944. márc. 10. Kedves barátom, itt küldöm az ígért előszót, ha megfelelőnek tartja, legyen szíves Cserépfalvihoz továbbítani. A versesköteteket szíves utólagos engedelmével egyenesen Vas Pistának küldtem el, mert láttam, hogy az övék. A viszontlátásra, igaz híve Szerb Antal 136. FlTZ JÓZSEFNEK

272 Bp., 1944. máj. 31. Méltóságos Uram, arra kérlek, kegyeskedj múltkori megbeszélésünket, a megváltozott körülményekre való tekintettel, tárgytalannak tekinteni. A magam részére sikerült más megoldást találnom. Tisztelettel üdvözöl igaz híved Szerb Antal 137. SZERB ANTALNÉNAK

273 1944. júl. 3. Édes Bucusom, végtelenül bánt, hogy Irivel

274 nem küldtem neked pár sort. Most itt ülök és várom a légitámadást, egy palánk tövében. Ha nem történik semmi bajom, befejezem s elküldöm ezt a levelet. Baba, hallom, milyen nehéz szívvel hagytad el szegény öregeket, és ez csak dicséretedre válik, de gondold meg, hogy legalább magadat meg kell őrizned számomra, amennyiben én megmaradok - és nekem te mindenkinél sokkal fontosabb vagy. Egyébként változatlanul éjjel-nappal rátok gondolok, és olyan vagyok, mint egy skizofrén, mint a Fodor Klári, nem érzem az itteni kellemetlenségeket, nem fáraszt a munka, ezen minden csak röhögök, képzelheted. Szegény öregek, nem merek már bízni a megmenekülésükben. De te maradj meg! Elme-