Nagy Csaba szerk.: Szerb Antal válogatott levelei (Budapest, 2001)

DlONIS PlPPIDINEK Bp., 1937. szept. 7. Kedves Barátom, nagyon örülök, hogy végre hírt hallok rólad, sőt jó híreket. Hosszú levelet írtam neked, már nem emlékszem, mikor, karácsony előtt vagy húsvét előtt, de úgy tűnik, nem kaptad meg. Csak azért mondom, hogy bizonyítsam, milyen gyakran gondolok rád. Annyi minden történt, hogy nem tudom, kedves Barátom, mivel kezdjem. Azt hiszem, semmi sem volt olyan jelentős a számomra, mint öt déli utam, négy Itáliában és egy (idén augusztusban) Dalmáciában. Nem is értem, hogyan élhettem úgy, hogy nem ismertem ezeket az országokat. A jövő hónapban jelenik meg regényem, amelyet itáliai benyomásaim felhasználásával írtam, mivelhogy, mint tudod, nagyon takarékos ember vagyok. Azt hiszem, a regény nem rossz. Első regényem megjelent hollandusul,"

29 de nem hinném, hogy ez segítségedre volna az elolvasásában. De a következő hónapokban a modern regényről írt könyvem megjelenik németül, küldök majd egy példányt. Ennyit az irodalomról. Változatlanul ugyanabban a kis budai legénylakásban lakom, nagyon meg vagyok elégedve vele, remek nyaram volt, felfedeztem a kertünket és azt az intézményt, amit a német Liegestuhlnak nevez. Ami a nőket illeti, vannak; jelenleg tényleg semmi okom panaszra. Furcsa: sokkal jobban szeretem őket, mint azelőtt. Talán ez az oka, hogy ők is jobban elviselnek. A nők után pedig imádok enni és inni. Némely rabelais-i vonást fejlesztettem ki magamban, csodálkoznál rajtuk. És tizenöt kilót híztam, mióta utoljára láttál. Tényleg! Gömbölyű kis ember lettem, az undorító burzsuj típusa. Nem ismernél meg. Kétéves, meglehetősen kellemetlen várakozás után a szegedi egyetem Privatdozentje lettem, ebben a szemeszterben elkezdem előadásaimat.

230 Ez is biztos jele annak, hogy útban vagyok az aggastyánkor felé. Azt mondják, Magyarországon így van ez: ifjú titánból egyetlen pillanat alatt vén idiótává változik az ember. O, kedves Barátom, biztos vagyok benne, hogyha egy hetet tölthetnék veled, visszaváltoznék azzá az örök Stud. Phil.-Iá, aki akkor voltam, amikor megismertél. Főként ha Rómában találkozhatnánk. Ó, Róma... az ember elérzékenyül. Milyen szerencsés vagy, hogy hónapokig élhetsz ott. Őszintén irigyellek. Jártam a Valle Giuliában, megnéztem a nagyszerű Etruszk Múzeumot, és láttam csodálatos palotátokat.

231 You are a lucky dog, are you not?

232