Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek II. (Budapest, 1999)

A levelek jegyzetei

utazik: Móricz Erzsébet erdélyi útjáról I. a 719. sz. jegyzetet. — Most számolom a Megszámláltattál lapjait: Bánffy Miklós regényéről 1. a 326. sz. levelet ésjegyzetet. —Nyírő Jóskúéhiak: Nyírő József (1889-1953) író. 731. K: PIM M. 100/2702/18. — 1 f. Gépirat Móricz Zsigmond ceruzaírású datálásával. Gyűrött, szakadozott. A Kelet Népében ebben az [évjbcn alig írtam néhány sort, s a szerkesztésben is alig veszek részt: 1942 első felében Móricz valóban feltűnően keveset írt a Kelet Népébe: korábbi rádiőelőadásainak szövegei és néhány apróbb cikk jelent meg tőle. A szerkesztés munkáját Jócsik Lajos, Kelemen János, Baternay Béla és Vámbéri Gusztáv végezte, természetesen Móricz felügyelete alatt. —A múlt évben véghetetlen fáradtság volt bennem egész évben: L. a 436. sz. jegyzetet. —Akkor Debrecenbe mentem cl: L. a 619. sz. jegyzetet. — már áprilisban vállalkoztam rá, hogy tnégis megírom a Rózsa Sándor második kötetét: A Rózsa Sándor összevonja a szemöldökét című regényről 1. a 198. sz.jegyzetet. —a tavalyi megvan-e neked: Móricz Zsigmond: Rózsa Sándor a lovát ugratja, I. a 198. sz.jegyzetet. — Leveled megmegütött: Móricz Ida következő leveléről van szó: Bécs, 1942. máj. 29. Édes jó Zsigám és Mindnyájatok! Nagyon soká nem írtam most, olyan rohanás az életünk. Pedig hova? Mindég jobban kitűnik, hogy kár minden percért, ami elmúlik, mert „most" a legszebb és a legjobb. Ma kirándultunk a két gyerekkel, és sokat beszéltem nekik Jankáról. Milyen nagy világváltozást hozott a családunkba és különösen az én életembe. Csak attól tudom számlálni, hogy néztem az ő szemével magunkat, az ő mértékeinek és életmódjának az ellentétében a mienket. Milyen érdekes, milyen szép volt vele járni-kelni, hogy tudott „bánni" az emberekkel, milyen méltóságot tartott, remek munkás, remek háziasszony, nagyasszony, hangulatos és mindennek ellentétében nagyon kicsinyes is. De még az is egy olyan nagyszerű tulajdonság ma előttem, egy kívánatos elérhetetlen. Gazdaságos. Akkor se voltam soha kritikus ezzel szemben sem, én csak néztem, és mindég neki adtam igazat. Csak egyben nem adtam igazat neki soha, ami akkor mindhármunkban csak fájdalom és feszültség volt, és amiből a tragédia lett. De sokat szenvedtem Veletek! És Te nem tehettél róla. Na de erről már nem meséltem tovább, ez a Ti titkotok énbennem. Megjött a máj. 15[-i] szám, és olvastam a drága betűidet, és magammal vittem a műhelybe Miskának, és gyönyörű volt a 38 (?) strófás vers, amihez a becsülő soraidat is elolvastam, a nevére nem emlékszem, a lányfalusi költőnek. Mert sajnos az aktatáskánkat Mihály a villamosban hagyta hazafele (disznóbőr), és elveszett mindenestől, kb. 100-120 R[eich] m[árka] veszteség, tele volt kész áruval is. S most egyúttal írok a kiadóhiv[atal]-ba érte, ezért a számért, máj. 15., és jó lenne az új könyveidből. Nem gondolsz rám? Nemsokára itt a Te születésnapod is, mi is egymás után ünnepeljük a mieinket. Katimtól idejében megjött a gratuláció, ápr. 24-ről levél. Már hinni kell, hogy jól van és erős. Nagyon megnyugtat. Én most kneipppel gyógyítom magam, azt hiszem, jót tesz. Karácsony óta 5 kg-ot fogytam, bélműködés, ami a fejfájásnak is oka, fáradtság, vérszegénység. De a produktivitás él, abban az egész családot érzem. Öcsi veszélyesen vágyik haza. Pedig most igazán ott jobb, remélem, okos marad. Angyalka kijelentette magát az év végével az iskolájából. Jó lenne az akadémiára, de nem veszik ma. Magában fog dolgozni. Egészséges, rendes ember. Mihálykám is jobb most. Az idők nagyon ölik, nagyon izgatott, ideges, én minden erőmmel magába[n] való megnyugvásra támogatom, dolgozik és halad, és így megvan. Éhes. Mi fleccserezünk ketten, csak így jut valamihez. De ő nagyon megveti a mi kúráinkat. Vadul szeretne Hozzád. Hogy vannak a kicsik, nagyok? A Virág szép cikkét is olvastam, még ez nagyon rendben van, a Te véleményed volt éppen, hogy „a kritikának csak dicsérni szabad". Nagyon haragszunk rá, ha úgy lehúz valakit.