Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek II. (Budapest, 1999)
A levelek jegyzetei
„... a magyar nagybankoknak folyó banküzlete, minden ellenkező híresztelés dacára mindig kevésbé és kevésbé jövedelmező, vagyis keresete nem tud lépést tartani a kiadások és szociális terhek (ez csak annyit jelent, hogy a tisztviselők és szolgák fizetését emelni kell) fokozódó súlyosbodásával. Ezért a nagytőke fokozódó termelékenységét nem a folyó banküzem, hanem az ezen túlnőtt, bár erre támaszkodó financiális üzlet adja meg." De ha ezt elfogadom, sőt bázisul veszem, akkor is, még Hegedűs Lóránt sem tudja nekem megmagyarázni, milyen vége lesz ennek a fináncpolitikának, hogy a Kereskedelmi Bank már huszonöt évvel ezelőtt tizenkét oldalon sorolja fel azoknak a gazdasági vállalkozásoknak a címtárát, amelyekben a bank részt vett. s amelyek legnagyobb része sokmilliós vállalkozás, sőt talán valamennyi is — és úgyis lehet túlnyomó részüket tekinteni, hogy a bank az illető vállalatot megvette. Ez még jobban kitűnik a százéves történelemből, ahol lehetetlen számon tartani a finanszírozott vállalatokat a Rimamurányitól és Salgótarjánitól kezdve a harminc darab vidéki takarékpénztárig, amit megvett és leányává nevezett ki. Száz meg száz vállalat vagy talán ezer meg ezer van a rabigájában. Most mondja meg Hegedűs Lóránt, mi lesz ennek a vége? A Kereskedelmi Bank meg fogja venni az ország összes vállalatát és bankját? Létre fog jönni a mindent üdvözítő Bankország? Ez a cél? Hogy egy bank vagy mondjuk a tizenkét nagybank megosztozzék ezen az országon? Már most is a Kereskedelmi Banknak egyévi forgalma 17 milliárd (16 921 089 000 000) pengő, a Pesti Hazai Első Takarékpénztáré is 10 milliárd pengő (9 829 531 950 000 P). Fáy András azért akart „aprópénztárt" csinálni, mert megesett a szíve a szegény cseléden, aki néhány forintjával nem tud mit kezdeni. A szegények, a szorgalmas szegények érdekében. Húszkrajcáros betétekre gondolt. Erre a mai Pesti Hazainak tizennégy millió pengős palotája van, s a szegények nem tudnak húsz krajcárokat betenni nála. (Nem is kell neki, már 25 évvel ezelőtt sem fizette ki magát se a kis betét, se a kis váltó.) Ha valahova tudnak betenni a Fáy András szorgalmas szegényei, az a Postatakarékpénztár! Amelyik, dacára hogy állami intézmény, teljes mértékben népszerű, közvetlen, kellemes és hasznosa legnagyobb tömegeknek. Éppen ez a legnagyobb érv mellettem, hogy államosítani kell a bankok milliárdjait! — s ezt én úgy értem, hogy a szociális megújhodásnak kell szolgálatába állítani. (Kelet Népe. 1941. dec. 1.) Vö. az 572. sz. levéllel. — csatoltan küldök egy könyvet (...) amit egy svihák írt lapjában: Nem tudjuk, kinek milyen könyvéről van szó. 571. K: PIM M. 100/2184/2. — 2 f. Autográf tintaírás ismeretlen ceruzaírású rájegyzésével. legutóbbi első cikkedre: Móricz Zsigmond: Óbecsei szállásokon. L. a 458. sz. jegyzetet. 572. K: PIM M. 100/2726/3. — 1 f. Gépiratmásolat. Foltos. M: M: Zs. levelei II. 379-380.; Apám regénye, 545—546.1. Most az óbecsei cikket összevissza húzgálták: Móricz Zsigmond: Óbecsei szállásokon. L. a 458. sz. jegyzetet. — A te versed úgy került be: Oláh Gábor: Gépvilág. L. az 506. és 560. sz. levelet és jegyzetet. — Reseta: Reseta János (1776-1862) pesti egyetemi tanár, királyi könyvvizsgáló, Petőfinek is egyik cenzora. — Meg a bank-levelezésemet: L. az 570. sz.jegyzetet. — Igen, a te Rettentő Bábád: Oláh Gábor: A rettentő bába című novellájáról I. az 560. sz. levelet és jegyzetet. — Kedves, kis íródcákofdjnak: Balogh Ilonka. L. az 560. sz.jegyzetet. —Ha nem küldesz másat, az újévi számban közfljöm a Fekete pillangót: Oláh Gábor Fekete pillangó című költeménye nem jelent meg a Kelet Népében, és kéziratát sem ismerjük. L. még az 506. sz. jegyzetet és a 637. sz. levelet.
