Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek II. (Budapest, 1999)
A levelek jegyzetei
letett, mintha azt mondaná nekik a szerelem: Csak szabjátok, varrjátok azokat az emberburkolatokat, a beléjük valókat majd kiszabják mások. Köblösné nem is sokat törődött Szabóékkal; tudta, hogy rendben a szénájuk, kis csalánba a mennykövek se csapnak. Gizike pedig, a szerelem koronázatlan szobalánya, haladt a mindennapi szeretkezések lefelé vivő útján, hol görbén, hol egyenest. Ez időben a zsenge diákokra vetett magát. A diák: olyan, mint a gyöngyvirág. Műveltek, viccesek, humorosak és hellyel-közzel ártatlanok. Gizi mámorosan vetette magát a haza jövő reménységére. Különösen azokat szerette, akiket neki kellett bevezetnie az Ars Amandi-ba. A szőkékért különösen rajongott, hiszen Raffael is, Murillo is szőkéknek festették az angyalokat. Volt egy sajátsága a kisasszonynak: minden viszonya kezdetén beadta az ipsének, hogy az ő testvérbátyja Doberdónál esett el huszonegy éves korában. Tehát ha éppen nem hadiözvegy is, de egyeiesett hős húga. Azt hitte, ezzel a vallomással meghatja a fiúkat és nagy előnyöket biztosít magának. A fiúk annyit adtak rá, mint a trigonometriára. Hiszen alig volt a városban két család, aki ne vesztett volna valakit. Úgy hívták: a „hősi özvegy". Az éjtszakába nyúló mulatozások gyakran a rendőrség börtönében'értek véget. Az erkölcsrendészet detektívjei gyakran razziát tartottak a külvárosi mulatóhelyeken s aki nem tudta rendőri lappal igazolni, hogy nem adta el magát az ördögnek, stante pede fülön csípték és bevitték a hűvösre. Bizony, Köblös Gizi gyakorta ott virradt föl az erkölcstelen lányok éjjeli menedékhelyén. — Hol voltál? — kérdezte tőle az anyja. — A tályog ölje meg ezeket a detektíveket. — Bevittek? — Be. — Kivel voltál? — Egy mafla diákkal. Elszaladt, ott hagyott. — Hiszen akkor becsületesnek néztek. Gizi reszketve szorította össze az öklét: — Az. Akinek nem a rendőrség állítja ki az erkölcsi bizonyítványát, persze éjjeli pillangó, mint egy kopott kokott. Az Állam még a szerelmünkbe is beleszól. Köblösné fekete szeme nagyot villant: — Eh, Állam! Mikor ezt a szót hallom, mintha kalapáccsal ütnének a fejemre. Szegény Laci jut eszembe... Tudod mit, te kis nőstény, — fordult a lányához, — csak azért is! Csak azért is folytatjuk, ahol elhagytuk. Vesd rá magadat a rendőrség fiatalabb tisztjeire. Gyújtsd meg rajtuk a mundért, hogy a szívükig égjen. Fojtsd beléjük a törvényt, a szabályt, amit az Isten odaírt a bogár szívébe is, ha hím vagy: nőt ölelj, ha nő vagy: hímre tapadj. Gizi ezt is megpróbálta. Szerelmeivel bizonyos előnyöket vívott ki magának. Hiába, a legmarconább rendőr is volt egyszer fiatal! Gizi az ifjúságát ébresztette föl benne, ha aludt, ha pedig ébren volt, tüzet dobott rá, meggyújtotta. Ha lángol az egyenruha, oda a rend, oda a fegyelem. A "hősök özvegye" értett mindenféle férfi nyelvén. Lassanként nagy híre kerekedett a városban. Ismerték a kávéházak piccolói, a kis és nagy szállók szobapincérei, az arany-ifjúság éjjeli különítménye, hordárok és rendőrök. Egyszerűen öltözött, fekete selyembe, az illik egy "hadi özvegy"-hez. Viszonya az anyjával egyre bizalmasabbá vált. Olyanokat beszéltek meg, amilyeneket csak az egykorú barátnők szoktak. Csodálatos elfajulása voltak anyának és leányának. Sokszor az anya nézte ki a vadat vagy verte föl s a leány úgy kerítette be s úgy kerítette meg magának. Vajúdó asszonyoknál siránkozó új életeket, az ifjúság vadonában új szerelmeket hívott össze Köblösné. Amit a leányával a leányáért vétkezett, azt a mesterségével vezekelte le. O tulajdonképpen rosszat akart, bosszút szeretett volna állani az Államon elesett fiáért; de olyan furcsán fordította sorsuk kerekét, hogy csak magának ártott, másoknak mindig használt. Bokorban rejtőzött, mint egy néma rém, s onnan, a kulisszák háta mögül dirigálta a nagy komédiát és a kis tragédiákat. Szinte föllobbant és lelkesedett azon a mámoros lendületen, amellyel leánya a szenvedélyek piros hullámaiba vetette magát. Gizinek pedig bizonyos hajrát adott ez a szülői biztatás s így négy kézzel egy célra játszva, remekül kikunkorítotlák a szenvedélyek nagy szimfóniáját.
