Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek II. (Budapest, 1999)
A levelek jegyzetei
542. M: Kelet Népe, 1941. nov. 15.19.1. Szerkesztői asztal. Sövényháza. Már régen nem kaptam szokott kedves és kemáiy leveledet: Berényi Imre legutóbbi levelezőlapján a Kelet Népe 1941. aug. l-jei számáról mondott véleményt. [Sövényháza, 1941. aug. 12.] Kedves Barátom! A KN legutóbbi számának a földkérdésben hozott cikkei késztettek arra, hogy soraimmal zavarjalak. Ez a szám már a második olyan, melyben annyi értelmes dolog van, hogy egy „nagy államférfi holta napjáig elélne belőle". Csak nehogy az történjen, hogy valami erdélyi lelkű politikusunk, persze fonákára fordítva használván, érték[es]ítse a cikkben levőket, világraszóló diadalt arat, megkapja a céklarendet tormával körítve, közben a m. pariszt [!] e művelet során végleg elillan. A 2 cikk: Borbély M.: Szabad fórum, a másik: Krajnyák János: Cukorédesítés Golopon. Érdekes, hogy ugyanakkora professzionátus faluról, földről írók írásai savószerűek, cicesedtek [!], el is vetéltek, mint a Féjáéi, Kovács Imréé, Illyésé etc. Mert ha a Bánffy-féle csatadal: A termelés fejlesztése nemzeti ügy! kerül kivitelezésre, akkor fogunk csak igazi magyar zenét hallani. Ilyenformán: Életemben egyszer voltam csak boldog, Mikor azt a jó anyádat temették... Hát félnadrág világot élünk, az bizonyos. Olykor arra gondolok, hogy a mongol szifilisz megrágta már az emberek agyvelejét. Isten adjon Neked egészséget. Illő tisztelettel Sháza, 1941. VIII. 12. Dr. Berényi (L.PIM M. 100/156/9.) 543. M: Kelet Népe, 1941. nov. 15. 20. I. Szerkesztői asztal. Nézeteltérések a házasságban. „Bizony baj az — (rod... ": Móricz Biró János következő leveléből idéz: Kolozsvár, 1941 október 11 estéjén DRÁGA JÓ ZSIGA BÁTYÁM, bizony baj az, ha nem él az embernek az édesapja s kegyetlen dolog. Igen, csak ilyen nagy lépések előtt látja és éli át az ember, hogy milyen baj ez... Mert én nagy lépés előtt állok, Zsiga Bátyám. Nősülés előtt. És nincs senki, akitől megkérdjem, jó lesz-e így vagy nem!... De én még emlékszem, amikor a nyáron itt jártában azt kérdezte Zsiga Bátyám: — Mért nem nősülsz meg? — rossz egyedül... Már akkor mondottam, hogy van valakim, s Csibének hívják, csakhogy szegények vagyunk. De azóta hála Istennek, úgy fordult a dolog, hogy Ő is újból kenyérhez jutott, mert a Nemzeti Színház tagja, s talán nekem is emelni fogják a fizetésem. Mert most még csak a létminimum jár nekem, s bizony az kicsi, pedig immár hatodik éve vagyok a Keleti Újságnál, mint rendes, robotos belső munkatárs. Csibe ugyan kiszámította, hogy mi szépen megélhetünk a kettőnk fizetéséből, mert neki ruhát ad a Nemzeti, s biztat, hogy minél hamarabb keljünk egybe. Úgy számítjuk, hogy november első felében megesküszünk, s azért is írom meg Zsiga Bátyámnak, „minden külön értesítés helyett"... Csakhogy — mondom — nem tudom, jó lesz-e így vagy nem? Mert én hét esztendő óta ismerem Csibét, s mégis most attól félek, hogy nem ismerem eléggé. A minap este, éppen amikor az esküvőről beszélgettünk, azt mondja: — A katolikus templomban esküszünk. Mondtam neki, hogy akkor nekem reverzálist kell adnom, s ezt nem tudom megtenni, mert őseim már századok óta elhagyták a pápista hitet, most hogyan tereljem én vissza a jövendőbelieket újból a pápista hitre?
