Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek II. (Budapest, 1999)
A levelek jegyzetei
folytatását. — De a Komáromi Józsi bűne, hogy a délvidéki szám halad-marad (...)Anov. ISf-iJ számot felajánlom, hogy abban lehetőleg teljes számban legyetek jelen: Komáromi József Sándor adta Móricznak azt az ötletet, hogy egy Kelet Népe-számot a délvidéki írók műveiből állítson össze. Mivel azonban Komáromi húzta-halasztotta az anyag gyűjtését, küldését, ezért Móricz Herceg Jánost is bevonta ennek a számnak a szerkesztésébe. Herceg azt ígérte, hogy 1941. nov. 1-jéig elküldi az összes kéziratot. Móricz a Kelet Népe 1941. nov. l-jei számában a Szerkesztői asztal-rovatban (19. 1.) be is jelentette a délvidéki számot: „A Kelet Népe nov. 15-i számát a felszabadult Bácska írói fogják betölteni. A Délvidékről tudunk legkevesebbet a szomorú időkben. Legjobban el volt vágva, a szerb hatalom legjobban lezárta a határokat. (Saját édes testvéremnek akkor ötéves kislányát áttette a határon, kísérő nélkül, mint alkalmatlan idegent; mit tehetett még!) Szellemi és anyagi falat semerre sem lehetett áttörni. Örömmel és szeretettel várjuk a délvidéki írók megjelenését. Ugy tekintjük, mint a déli magyar irodalom egyik első lépését a magyar horizont alatt." Az anyagot azonban Herceg János is késve küldte. A Kelet Népe 1941. nov. 15-i számában a bácskai kéziratok helyett csak egy mentegetőzés jelenhetett meg a Szerkesztői asztal-rovatban (a borítólap verzóján): „Bácskai számunk technikai akadályok miatt december 1-jére marad." így a Kelet Népe 1941. dec. l-jei száma lett a délvidéki szám. Móricz egy bácskai festő képét kérte a címlapra. „Elküldtem Konyovics Milánnak egy zombori tájképét — emlékezik Herceg János —, de Jócsik Lajos azzal adta vissza pár nap múlva, mikor fenn jártam, hogy Zsiga bácsi ezt nem meri közölni, túl »vadnak« és »franciasnak« tartja. Ha van, küldjek hamar valami mást. Husvéth Lajosnak egy szolid, akadémikus modorban megfestett képéről küldtem reprodukciót. Evvel a képpel jelent meg a bácskai szám. Kár lett volna vitatkozni Zsiga bácsival, ha ő egyszer egy »szelid« Bácskát őrzött a tudatában, s ízlése a képzőművészetben a realizmushoz kötötte." Mindez valószínűleg Jócsik Lajos közreműködésével zajlott, mert Móricz 1941. nov. 12-én írja kérő levelét és 1941. nov. 14-én Herceg János már Husvéth Lajos képeit küldi. A címlapon Husvéth Lajos Báeskai tél című olajfestményének reprodukciója szerepelt. Herceg János ígért egy irodalmi összefoglaló tanulmányt, ez lett volna a délvidéki szám vezércikke, ez a tanulmány azonban nem készült el. Korábban, a Kelet Népe 1941. jún. 15-i számában már jelent meg egy összefoglaló tanulmánya Hercegnek A délvidéki magyar irodalom címmel (1-3. 1.), s most nem volt kedve újabbat írni. A szám tartalma a következőképpen alakult: Móricz Zsigmond Óbecsei szállásokon című riportja került az összeállítás élére (1-3.1.). Cikk: Lévay Endre: Délvidéki magyar kultúrmozgalmak (4-5.1.); Timár Ferenc: A mi ifjúságunk (9. I.); [Jócsik Lajos] J. L.: A délvidéki telepítés (14. I.). — Riport: Herceg János: Kupuszinai szabad magyarok (10.1.). — Novella: Majtényi Mihály: A lámpás kialszik (7-9.1.). — Versek: Dudás Kálmán: Kosztolányi városában, A Dunán (5.1.); Kosztolányi Dezső: Anyai nagyapám arcképe, Szabadka (6. I.); Berényi János: Farkas kerülgeti a tanyát (6. I.). — Móricz Zsigmond a Szerkesztői asztal-rovatban is üdvözli a szám szerzőit: „Bácskai írók jelennek meg mai számunkban, s reméljük, a jövőben is itt maradnak és fegyvertársaink lesznek." (19.1.) Sokat törölt a cenzúra a szám anyagából. „Hogy a budapesti cenzúra Móricz Zsigmondot se respektálta — írja Herceg János —, azt megmagyarázza az a különös gond, amelyet Horthy kormányának körei s az egész rendőri apparátus tanúsított a megszállt Bácskával kapcsolatban. S hiába volt beteges már és fáradt Móricz Zsigmond, háromnapos becsei tartózkodása alatt nagyon erősen ötlött a szemébe sok minden, így elsősorban a helyi kiskirályok fékevesztett basáskodása. A becsei főjegyzőről a törlés ellenére igen élesen megrajzolt kép maradt a riportban, s roppant jellemző, amit utána mond, illetve elhallgat: »Nagyszeru dolgokat tudnék mesélni a főszolgabírói munkáról is, de azt nem lehet elmondani.« " Sokat törölt a cenzúra Móricz riportjából. Az Óbecsei szállásokon kéziratát I. PIM M. 100/14198/231. A cenzúrázott szedésből azért közlünk részeket, hogy ízelítőt adjunk a korabeli cenzúra tevékenységéből. A kitörölt részeket kurziváljuk: Az óriási kerek tér, amelyet tömve tart megszállva a konyhára vásárló asszonyok felfegyverzett hada. Óriási karalábék, vedernyi káposzta fejek. Minden dupla nagyra hízik itt. Az árak is. (Erre már megírta valaki, a Bácska siratója, hogy hogy éljeti itt meg a tisznisclő, mert itt csakugyan mindennek dupla ára van, meg háromszoros, meg végtelen; csak a tisztviselők fizetése marad szerényen, szolidan a kiindulóponton. Dehát ezt akarták: biztos állást és nyugdíjképességet. Másképp nem boldog a magyar. Nem. Világért sem vágyni szabad pályára. Vállalkozni? Mire az? Be az államhoz, a városhoz Csak biztos legyen a fizetés. És halálig biztosított)
