Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek II. (Budapest, 1999)
A levelek jegyzetei
vetőt: Móricz Zsigmond antológiájáról I. a 150. sz. jegyzetet. — Koprét: Kopré Józsefei. — Erdélyi Jóskára: 1. a 82. sz. jegyzetet. Erdélyi József az incidens után nem adott több verset a Kelet Népének. —Lili: Móricz Lili. — Margit k. a.: Csáky Tivadarné, a Kelet Népe titkárnője. — Lili ugyanis elszerződött színésznőnek vitéz Bánky Róberthez: Bánky Róbertről I. a 102. sz. jegyzetet. — Te pedig fejezd be szépirodalmi kezdeteidet: Utalás Németh László Utolsó kísérlet című regényciklusára. L. a 225. sz. levelet és jegyzetet. —A tervezetet: Németh László: Tanterv. Kelet Népe 1940. aug. 15.2-3.1. Vö. a 242. sz. levéllel. — En nan akarokpàizt adnia fővárosnak: Móricz Zsigmond A Magyar írók Első Népfőiskola Községére szánt adományokat inkább visszaadta, miután a népfőiskolát nem engedélyezték. —A KJE vezére, valami Bíró György megtámadott: A KIE-ről l.a 118. sz. jegyzetet. Bíró György (1906-1987), gépészmérnök. 1938-tól a budapesti KIE elnöke. A KIE szerepét a népfőiskolai mozgalomban jól dokumentálja Kelemen János Népfőiskola-mozgalom nálunk című írása (KN 1940. aug. 15. 3.1.). A Magyar írók Első Népfőiskola Községéről 1. az 55. sz. jegyzetet. 236. K: PIM M. 100/980/2. — 1 f. Gépirat autográf tintaírású aláírással, Kassák Lajos [Budapest VI. ker, Bulcsú u. 19. II. 7.] fejléces levélpapírján, Móricz Zsigmond ceruzaírású rájegyzésével. M: Tasi József: Kassák és Móricz Zsigmond. Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára. (Bp., 1987.) 121. 1. küldök egy írást: Kassák Lajos: A sellyei partokon. (KN 1940. szept. 1. 13-14.1.). Vö. a 251. sz. levéllel és Tasi József: Kassák és Móricz Zsigmond. Uo. 120-124.1. 237. K: PIM M. 89. — 1. f. Autográf ceruzaírás Kovács Erzsébet gépiratos rájegyzésével. reggel kapott leveledből: L. a 224. sz. levelet. — nyomdába adtam verseidet: L. a 224. sz. jegyzetet. — Sümegi Tóth Tivadar a következő levélben köszönte meg Móricz válaszát: Mezőtúr, 1940. aug. 15. Kedves Bátyám, baráti, meleg sorait köszönöm; köszönöm előbbi levelemre adott gyors és a számomra dicséretet jelentő megjelenést. Levélbeli megkereséseknél az utóbbi időben mindig „elintéztek" a szerkesztő urak. Mintha tehetnék én róla, hogy falusi nyomorúságba kényszerített az élet. De vigasztalódom Kedves Bátyám szavaival: az élet Mezőtúron is televan csodákkal. A gimnázium igazgatója ugyan nem hisz semmiféle csodában, dehát ő filozófiát tanított a VIII. osztályban, azonfelül — biztosra gondolom — kálomista. (Ez azonban nem zárja ki a csodavárást!) Én meg nem jártam a VIII. osztályba, és (ne beszéljünk a vallásról, itt csak magyarok vannak!) költőnek tituláltak, akinek kötelessége szerintem is hinni a csodákban és várni a csodákat a magyar földön. Az igazgató egyébként nagyon vígkedélyű, és szeret beszélgetni. Én hallgatni szeretek és fülelni. Mindig kedveltem az idősebbek társaságát, s örülök, ha a komoly beszéd között tréfás epizódok is villannak föl. Mezőtúron a kat[olikus] egyház 500 éves jubileumát ünnepelte Nagyboldogasszony napján. Én is kat[olikus) vagyok, a templom tövében, a plébánia szomszédságában születtem és nőttem föl. Az apám 72 esztendős — az Isten tartsa meg! —, és több mint 30 esztendeje harangozó. Sok Mária névnapi és Jézusszíve búcsú él bennem s elevenedik meg ilyen alkalmakkor. Azt mondtam az igazgató úrnak: olyan csodálatos és megható ez a búcsújárás. (Ady Pócsi Máriája jutott az eszembe.) Bizony, kis komám, sok gyerek a búcsúnak köszönheti az életét. Nem gondoltam, hogy ezek a szavak azt jelentik, amit én is tudok. Az igazgató úr továbbmondta: Igen, a János tudja, hogy a Szabó-szomszéd is búcsúra megy — a lánya is ott lesz. Hát aztán csak összekeverednek valahogy a fekhelyen a búcsúsnép között.
