Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

és megőrzöm a folyóiratot, folytatásos közleményei is vannak, ne legyen hiányos az évfolyamom! Hozzád egyenesen pedig — ne vedd ezt a kicsinyes alkalmatlankodást zokon, kérlek! — azért fordulok ezzel, mert amúgy is látom, mennyi mindenre kiterjed a figyelmed (hogy is bírod akkora munkásság mellett?), és nem ismerem a folyóiratod ügykezelésének körülményeit. Nagyon, hálásan köszönöm előre is szíves jóságodat. Itt alkalmam lévén, engedd meg, hogy egy kis megjegyzést tegyek legutóbbi első cikkedre is. Útban az „óbecsei szállások" felé, felemlíted Erdélyt és a „csíkszeredai" búcsún jártodat. Ebben a szavadban kis tévedés van. A búcsút az egész székelyföldön csíksomlyói („somlyai") búcsúnak szokták nevezni, a búcsújárás: „kikerülés" végcélja a somlyói Mária-kép lévén. Igaz, Somlyó ott van Csíkszereda mellett, de mégis külön község, mint pl. Albertfalva — amilyen — város Pest mellett. Még annyira sincsenek egyesítve, mint Zsögöd, Nagy Imrének a faluja, amelyik most már közigazgatásilag is egységes Csíkszeredával. Szóval a búcsú: csíksomlyói búcsú! Szeretettel üdvözöl, és egy újabb, hosszabb s kedvezőbb körülmények közt való székelyföldi utadra várakozással gondol: Tompa László Székelyudvarhely, 1941. dec. 3. 572. MÓRICZ ZSIGMOND - OLÁH GÁBORNAK [Leányfalu, 1941. dec. 5.] Kedves Gábor, ez a levélpapír azért gyűrött, mert vén vagyok. Ideges, vén bolond. Szorult a fiók, s kirántottam. Hát egen, így vagyunk. Egész héten egyedül vagyok itt kint Lányfaluban. Ma már okvetlen be kellett volna menni, mert szerkesztés is van a világon, s nem mentem be, éppen most telefonált utánam a lányom. Nem mentem be, mert egész éjjel azon törtem a fejem, hogy lehetne kibújni alóla. Az egész lapot szívesen vágnám be a sut alá. Nem tehetem, mert mégis sok embertől venném el nem a pénzt, hanem a levegőt. Nem lehet semmit megírni. A cenzúra szörnyű. Most az óbecsei cikket összevissza húzgálták, pL így. Egy kikezdés így [ke]zdődik: 3. oldal: „Minden sikerül nekik..." Ezt én így írtam: ,JVem minden sikerül azért nekik..." Csak két szót vettek ki. A te versed úgy került be, hogy a nyomda minden számnál beküldte a cenzúrára. Háromszor visszadobták, de negyedik nap egy értelmesebb cenzor ülhetett ott, s az engedélyezte. Reseta ehhez képest málnaszörp volt és rózsaszínű honpolgár. Most két dolgot különösen nem szabad: nem szabad a szövetségesekről egyetlen szót sem leírni, ami az udvariassági szabályokkal nem stimmel, tehát amit ők nem tekintenének bóknak. A másik az, hogy nem szabad egy szót se leírni, ami úgy mutatja be állapotunkat, hogy ebben az országban nem minden tejfel. Csak megelégedett arcokat akarok látni. S az embernek tartania kell a hátát, hogy jobbról is pofozzák, balról is,olyan szövegért, amiért nem felelős.