Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

volna? Igaz, hogy minden írót maga köré gyűjtött, és alig engedte őket át más sátorba, de hogy tolongás lett volna körülötte, arról szó sem lehet. Különben a szentgericzei Jakab Jenő sátrában árult. Az Athenaeumot csak ne bántsa Apuka, mert úgy látom, hogy annak a kiadásait szeretik a legjobban. Meg kell győződni mindenről, amit én most csinálok, s aztán szabad véleményt mondani. Mit ér az, ha 20—30 000 példányban kinyomják, s eladnak belőle kétezret? A többi aztán ott ül évekig. Ezt csinálja Singer és Wolfner. Szóval ezt én még kitanulmányozom, nem vagyok még elég okos hozzá. Hogy énelőttem egy szép pálya kering, azt még nem tudom, majd meglátjuk. A vak is azt mondja. Nagyon örülök, hogy Lekszinek a tanácsát elfogadta Apuka. Úgy látszik, vele egy véleményen vagyunk. Én is azt mondtam Apunak, hogy nem kell a szénát odaadni Hábrisnénak, mert a széna mindig jó pénz. Tehénről gondolkoztam. Ha van kedve Apukának, akkor vegyünk tehenet, én nem bánom. Nem baj az, ha a (tehén) tejjegy bejön, majd kapok én annyi tejet akkor magunknak, amennyi elég lesz, úgysem tudják megállapítani, hogy egy tehén mennyi tejet ad le. Majd annyi tejet adok nekik, amennyi nekem jólesik. A többit megtartjuk magunknak. Én nagyon szeretném, ha lenne tehén, pláne a mai világban, amikor egy kecske 300 pengő, akkor már csak egy tehén többet ér. Édesapu, én úgy szeretném, ha lenne nyulunk is, nagyon szeretem a nyulat. Hogy vannak a kiscsirkéim? Meg a malacok? Remélem, rendesen ad az Anna néni nekik enni, mert azok csak akkor nőnek, ha rendesen esznek. Édesapu, most jut eszembe, mi van a sok egressel? El kell adni, ami nem kell. Ma annak is jó ára van, és mindent el kell adni, ami fölösleges. Persze, a Jani az eladásnak nem híve, de azért csak meg kell neki mondani, s az majd megcsinálja. Vigyázni kell azzal a Janival, mert az rendes ember, csak nem szabad vele erélyesen beszélni, inkább kérni kell őt. Én már kitapasztaltam. Ha az ember szépen kéri, akkor még a világból is kimegy. Hogy vannak különben Janiék? Azt hiszem, a kert már szép, hiszen már akkor szép volt, amikor otthon voltam. Sajnálom, hogy nem láthatom. Virágék mikor mennek? A gyerekeknek már kint kellene lenniök. Gyöngyiéket nagyon sajnálom. Az a szegény Gyöngyi igazán sokat szenved. Nagyon aggódom érte, csak vigyázzon is Apuka rájuk. Nem szabad Gyöngyinek most megerőltetni[e] magát, hiszen három hónap múlva már lefekszik. Jaj, csak a lábával ne legyen semmi baj. A Kelet N[é]péről írjon meg Apuka mindent, mert minden érdekel. Igazán nagyon hiányzik a kis irodám, pedig úgy érzem, sokat pihentem, amióta nem vagyok benn. Sok tervem van vele. Németh Lászlót, úgy veszem észre, itt Erdélyben nem nagyon szeretik, pedig részemről nagystílű ember. Na, de a vélemények és pofonok különbözők. Apuka, én nem tudom, mi van itt Kolozsváron. De én végigjártam a könyvkereskedőket, a legutolsó szemét könyvtől kezdve minden könyv kapható a legmagasabbig. Ilyen a Méhkas is. Nagyon csodálkozom azon, hogy nincs itt egy igazi magyar, tiszta irodalmi könyvkereskedés, ahol csak igazi jó íróktól tartanának könyveket. Ezt kellen[e] még Kolozsváron elérni, hogy ilyen alakulat létesüljön. Nem is tudja Apuka elgondolni, hogy ez milyen nagy dolog. Mi történt a Méhkasban? Ülök ott bent, mert van egy kitűzött időm, 11—1, amikor ott ülök. Ez ki van írva nagy betűkkel a kirakatba ezzel a szöveggel: „Móricz Zsigmond sorozatát meg lehet kapni havi 5 pengő részletre Móricz Erzsikénél, aki 11—l-ig itt tartózkodik az üzletben." Szóval, egy ilyen alkalommal ülök ott. Bejön egy vevő. Mondja, hogy az iskola részére szeretne venni egy jutalomkönyvet. Odaadják neki az Iparra magyar!-t, és ajánlja, hogy ez való egy diáknak. Erre én azt mondtam, ott van a Magvető. Abban minden benne van, amit egy diáknak tudni[a] kell. Hiszen