Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

még a minisztérium is azt veszi jutalomkönyvnek az iskolák részére. Levett egy Magvetőt, el is vitte a hölgy. Szóval ebből mi a tanulság? Az a tanulság, hogy a kereskedő nem tudja, kinek milyen könyv való a kezébe, csak azt adja oda, ami a keze ügyébe kerül leghamarabb. Nagyon érdekes és nagyon jó lenne, hogyha az iskolák számára tényleg megszabnák azt, hogy milyen könyveket olvashatnak a diákok. Sátorban is az volt a megfigyelésem a diáklányoknál, hogy legtöbben szerelmes könyveket vesznek. Ez bizony részemről nem diáklányoknak való. Balogh Edgárék nagyon savanyú emberek. Egyszer hívtak meg ebédre, kivittek magukkal, aztán ígérték, hogy elvisznek színházba, de azóta felém sem jöttek. így várjon az ember valakitől valamit. Van két nagyszerű fiú mellettem. Az egyiket Lőrinczi Lacinak hívják, akit, azt hiszem, Apuka ismer is. ő tartotta a bevezetőt, amikor a felszabadulás után Apuka először tartott előadást Kolozsváron. Nagyon helyes, rendes fiú. Minden szabad idejét velem tölti, ő volt az első, aki nekem megmutatta Kolozsvárnak egyik részletét, az úgynevezett sétatért. Van egy gyönyörű tó ott a sétatéren. A másik fiút Derzsi Sándornak hívják, aki egy kezdő költő. Kolozsváron jó költőnek tartják. Ha én is jónak látom, akkor bevesszük az erdélyi költők közé a Kelet Népébe. Apropos, ez a Lőrinczi Laci és társasága csinál most itt egy lapot, Március lesz a címe, a jövő héten már ki is jön. Erre a társaságra Apuka nagy hatással volt, nagyon szeretnék a véleményét hallani az újságról. Fognak majd példányt küldeni a Kelet Népének is. Derzsi Sándor fogja velem bejárni a kolozsvári helyeket, mert neki több ideje van. Nagyon érdekes fiúnak tartom. Sokat hallgat, de azt hiszem, hogy ebben a hallgatásban van valami, úgy gondolom, állandóan gondolkozik. Mélyről jött gyerek. Asztalos Istvánékkal is beszéltem, egy helyes, kedves teremtések, van nekik egy gyönyörű fiuk. Büszke volt rá, és azt mondja, hogy Apuka azt ígérte, hogy meg fogja nézni a nagy fiát. Jó írónak tartják őt itt Erdélyben. Kovács Lászlóval nem beszéltem, mert nincs itthon, most hallom, hogy már hazajött, majd felkeresem. Óváryékat is fel fogom keresni. Sajnos, a betegségem nagyon hátrataszított. De nem baj, van még idő. Éppen most kaptam meg a lapokat és Apukának a fogalmazványait, örülök, hogy Apuka így gondoskodik rólam. Nincs is világon ember, akit jobban tudnék szeretni, mint Aput. Kiadásom rengeteg. Nagyon drága itt minden Kolozsváron. S mellé mégis unom magamat. Itt fekszem a betegágyban, és ezen a két fiún kívül, akit említettem, senki sem látogatott meg. Ez egy kicsit rosszul esik. De nem baj, az embernek mindent el kell viselni. Apuka is mindent el tud viselni. ígérem Apukának, hogy jó kislány maradok és szerény. Mást már nem írok, mert fáradt vagyok, majd holnap új erővel és többet. Kézit csókolja szeretettel kislánya Erzsike Kolozsvár, 1942. június 14. A nénit nagyon szeretem, nagyon jó és kedves hozzám. Eléggé gondoskodik rólam, főleg az erkölcseimről. A betegágyban bizony jólesik, hogy van mellettem valaki. Most gondolok arra, mi is lett volna velem, ha szállodában lakom, pedig betegségem után át akarok menni, mert ott nekem kényelmesebb. (Iminek) Dr. Bródy aláírta az ívet, ott van már a Sárközinél, mind a két sorozatot megrendelte, közé kell kalkulálni a Rózsa Sándor összevonja szemöldökét. De ezeket sürgősen küldjék el Sárköziek, mert mind tanárok, és várják a könyveket, mert szabadságra mennek.