Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

Ha ez megvan, hívj fel engem, s megmondom, mit csináljunk. Janit nem eresztettem be, mert ő nem hozhatja ki, csak pénteken, akkor van pakli kocsi a villamoshoz. Addig régen megkaphatjuk, s így a legjobb lesz. Ügyesebb vagy te, mint akárki. Most is milyen ügyesen kicsináltad, hogy láttad, amit én nem, az én kedven­cemet, Kotsonya Miháj házasságát. No, nem baj. Azonkívül kérdezd meg még ma Bay Zoltánt, hogy Pesten lesz-e a hétfőn. Még egyszer beszélni szeretnék vele. Délután a Pannóniában leszek 4-től. ő mondja meg a pontos időt. Püski elvitette a példányokat? Ma már talán hozzáfogok a könyvének összeszedéséhez. Én most felkeltem hat órakor. Tüzet rakattam, és abban bizakodom, hogy tudok dol­gozni legalább ilyet. Nem tudom, beviszik-e mind a két kosarat, most oly zsúfoltak a vonatok. Megmond­tam, hogy az Éviét vigyék okvetlen. Néhány kistakarék is itt fityeg. A fiad az almáért olyan hálás, hogy még éjfélkor is bekiáltott, hogy jóéccakát, nagy­papa! Csak ezt legelőször: a gyékényt, Sztendréről aztán postán értesítenek ki, hogy mikor kell érte menni. Kérdezd meg azt is, hány kiló lesz az egész? 24 méter nem lehet több 60—70 kilónál. A gyékény könnyű. Kérek kisalakú levélpapírt. Este haza! Takarodó! Rendes kislány szombat este nem megy táncolni, hanem haza­takarodik. Korrektúrát kérek! Az új szedésről. 640. KRAJNYÁK JÁNOS - MÓRICZ ZSIGMONDNAK [H. n. 1942. febr.] Kedves Zsiga Bátyám! Azokat az írásokat, amiket itt küldök, nem azért küldöm, hogy a Kelet Népében meg­jelenjenek. Nem, ezek egy része nem oda való. Kivéve a novellát. A többit csak azért kül­döm, hogy ismerjen meg belőle. Mert hiában írnék már pontos életrajzot, abból nem lehet úgy kihámozni az embert, mert abban úgy tünteti fel magát legtöbb ember, amilyen sze­retne lenni, nem amilyen. így jártam a múltkor is. összejöttünk Németh Lászlóval egypá­ran, akik a Cseresnyést más szemmel nézzük, mint a Népszava. Hogy Németh László lássa, kikkel van dolga, rövid életrajzot mondtunk el. Én néhány szükséges adat után a jövőről beszéltem. Elmondtam: Anyám Hegedűs Erzsébet, apám Tamás Varga István, Krajnyák mostohám. Apám azért Tamás, mert nem hitt a babonákban. A „lucaszékhez" fűződik a neve. Megcsinálta és odaállt a szenteltvíztartóhoz, de nem látott egy boszorkányt se. Több hasonló próbát végzett. Meghalt a háborúban. Az őseim mind anyai, mind apai ágon tiszta magyarok, szegény zsellérek. Nem tudom, nem beszélt-e N. L. erről, mert ott említette, hogy egy alkalommal el­hívja Zsiga bácsit is, akinek ilyen alkalomkor kinyílik a jegyzőkönyv a zsebében.

Next

/
Thumbnails
Contents