Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

jünk a Kelet Népe legutóbbi száma miatt. Nagyon friss, okos, csinos szám. Már megváltozott külseje is jóleső. Valahogy modernebb, csinosabb, úribb, irodalmibb, mint a régi formában volt. Most legalább van fedele is. Az előbbi formában olyan volt, mint a tetőtlen ház: az ember szinte fázott benne. Hát még a belseje, a tartalma! Nem azért dicsérem, mert magamnak is van három verse benne, hanem azért, mert olyan kedves, színes, üde, fiatalos, új és mégis modern versekkel van tele, hogy mikor a kislány végigolvasta, csak összecsaptam a tenyeremet : Jézus, ez a Zsiga divatba hozza újra az igazán szép verseket. Gratulálok, öreg oroszlán. Nem tudom, ki válogatja össze ezeket a kis rakétákat, de a fülnek, az idegeknek s a szívnek, az agynak rendkívül tetszetősek. Nem is hinné az ember, mennyi sok jó fiatal költő él ezen a zenebonás Magyarországon ezekben a kifordított időkben. Egyenként szeretném megszorítani ezeknek a fiúknak a kezét, akiket Te szólítottál Kelet Népe színpadára, örömmel állok közéjük. De valami aggódó félelem lappang a szívemben: nem vonnak-é el a mások ügyei a magad dolgától? Azt értem ezen, a szerkesztés napi gondja kiveri fejedből a legpompásabb regénytémákat, és nem enged magadhoz eljutnod. Gondolj a Móricz névre is, Zsigmond! Üsse kő a redakciót, ha egy jó magyar regényről van szó. Csak úgy vállald a szerkesztést, ha lelkileg nem fizetsz rá. Itt a karácsony. Te vagy az első, akit elébem hoz és ideültet mellém, a Kar utcai ház asztalához, ez a szent és nagy ünnep. Hogy tudnak ilyenkor is gyilkolni az emberek! Dyenkor csak verset lehet írni és regényeket álmodni. (Tegnap este hallottam a rádióban okos kis elbeszélésedet, a Kisbírót.) Lódulj be már egyszer Debrecenbe, Zsigmond! Lássad, hogy írjuk a leveleket egy kis magyar lánnyal. Úgy ismer már Téged, mint a Nyilas-telepet. Onnan bandukol be mindennap hozzám gyalog: öt kilométer ide, négy kilométer oda. Nagyon szereti a verseket. Köszönt. Boldog karácsonyt, boldog új évet! Rendíthetetlen híved: Debrecen, 1941. dec. 19. Oláh Gábor 582. JORDÁKY LAJOS - MÓRICZ ZSIGMONDNAK [Kolozsvár, 1941. dec. 24.] Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Mellékelten küldök egy cikket azzal a kéréssel, hogy szíveskedjék azt közreadni, amennyiben olyannak találja, hogy a Kelet Népében megjelenhet. Minthogy egyéni álláspontot fejezek ki benne, s javaslatommal esetleg nem érthet egyet, kérném szerkesztői megjegyzéssel való közrebocsátását. A kérdést, úgy vélem, érdemes felvetni és fejleszteni. Hisz olyan probléma, amely megteremtheti mindazoknak az összefogását, akik a magyar nép sorsát igazán a szívükön (és nem Zsebükben) <viselik> hordozzák. Feleségemmel együtt kellemes ünnepeket kívánunk Szerkesztő Úrnak, olvasóinak (és így magunknak is) viszont azt, hogy minél előbb újabb ragyogó művel örvendeztesse meg. Kolozsvár, 1941.december 24. Jordáky Lajos 375