Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)
[Címzés:] Nagyságos Móricz Zsigmond író úrnak Budapest Kelet Népe V.[!], Eötvös utca 12. 475. SZABÓ PÁL - MÓRICZ ZSIGMONDNAK [Biharugra, 1941. szept. 21.] Biharugra, 1941. szeptember 21. Kedves Zsiga Bátyám! Köszönöm szépen kedves megemlékezésedet. A Gyarmati-féle nyomdaügyet intézd el az én terhemre. Ez egy régi rémregény, amit, ha érdekel, majd egyszer megmondom. Egyebekben hét végével felmegyek Pestre dolgaimat rendezni, és ha meg tudlak találni, élőszóval sok mindent elmondok, addig is: énvelem nagyon csúnyán bántak el emberek és főként azok, akiknek nagy szívességeket tettem és segítettem. Annyira, hogy vannak pillanatok, mikor csak azért is magamnak és magamban élem, írom a mi, a parasztság örök emberi dolgait: közel se engedni ezeket a kis csirkefogókat! A Féják, ezek a nyársforgató Jakabok, akik belőlünk táplálkoztak, mint a pióca, úgyis a szárazon maradnak nálunk nélkül, és elhullanak legyek módjára, mert lesz még a kutyára, legyekre dér. Avagy próbálják csak <meg> visszacsinálni velünk azt, amit elrontottak! Nem engem rugdostak össze, hanem magát a népi gondolatot, de a parasztság legjava már tudja, és ezután még inkább gondoskodok róla, mint eddig, hogy még jobban tudja meg. Egyebekben, Zsiga Bátyám, itt küldök egy novellát. írjon utána valaki parasztnovellát, ha bír, vagy gebedjenek meg. Ha fenn leszek Pesten, igen kérlek, Zsiga Bátyám, hogy szakíts időt, hogy beszélgethessünk. Dehogy hallgattam el! Majd adok én még itten link eszméknek és más egyebeknek! Mellékelt novellámért honoráriumot Pesten már nagyon szeretném felvenni, mert anyagiakban most akarom pótolni mindazt, amit pártokra és emberekre és karrierekre Véremből és életemből rápazaroltam. Sok szeretettel és nagyrabecsüléssel: Szabó Pál 476. MÓRICZ ZSIGMOND - MÓRICZ VIRÁGNAK [Bp., 1941. szept. 22.] Édes fiam, be kell látnom, hogy a zavaros helyzet miatt nem bírhatod elviselni az Erzsi jelenlétét egy este sem, a legnagyobb jóakarat mellett sem: ez engem döntésre bírt, s elmentem egy közjegyzőhöz vele, s aláírtam az örökbefogadási okiratot. 314