Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

[Budapest, 1941. máj. 28.] Édes apukám, ma kivételesen megint bent vagyok, s felhasználom az alkalmat, hogy írjak. Nem nagyon érek rá, hogy bejárjak, de azért az Ibivel telefonon szoktunk értekezni, hogyha van valami fontosabb dolog, ami annak látszik, akkor az Ibi felhív, s megbeszéljük, hogy vagy csinálja úgy, ahogy már kigondolta, vagy egyelőre ez nem fontos, majd ráérünk, ha már alakul a helyzet. Hogy milyen helyzetre gondolunk, azt többnyire nem beszéljük meg, nem is tudjuk pontosan. Inkább csak olyan megnyugtatás, szólam. Ma különben úgy látom, hogy mindkettőnknek elég érzékeny napunk van. Én is egész délelőtt sírtam, pedig Béla nincs is itthon (de lehet, hogy éppen azért), s ő is, szegény, nagyon elpanaszkodott a Margit ellen. Különben a Margit még mindig nem jár be, s most hallom legnagyobb csodálkozással, hogy viszont a fizetését már hat hete akadálytalanul kapja. Akkor nem is csodálom, hogy nem jön be. Délelőtt bejára dolgára, de ide már fáradt. Én elhiszem, hogy nagyon pocsék dolog az ő betegsége és meglehetősen alattomos, de csak henyélő úriasszonyoknak való; azok szoktak ilyen dologgal hetekig feküdni, s mindennap elmondani, hogy istenem, csak már felkelhetnék, olyan borzasztó ennyit feküdni, meg kell őrülni stb. Ezt a Margit is híven el is mondja, és minden héten gyönyörűen felveszi a fizetést. Igazán csodálom a türelmedet, hogy adod. Ez a kis Ibi pedig halálra dolgozza magát majdnem a feléért, mindent elintéz, igazán én látom, hogy mit csinál. Nem nagy eset, hiszen én is igazán meg tudtam csinálni tavaly, de az Ibinek van egy irtó nagy előnye. Remek üzleti érzéke van, és nagyon okos és ügyes, ahogy bánik az emberekkel, s mindig mindent el tud intézni. Nagyon fáj neki, hogy most, miután ő mindent nagyszerűen végez, állítólag Pünkösd után bejön már a M., s elkezdi neki a főnököt játszani, elveszi a kasszát, és érezteti vele a hatalmát, s ha nem ugrik azonnal, ahogy ő valamit kér, akkor azt mondja neki: nézd, Ibi, ha nem tetszik neked itt, akkor keress más állást..., pedig nem szeretném, ha elmenne, mert nagyon jót tesz a lapnak, hogy ő itt van és csinálja, méghozzá olyan nagy kedvvel és olyan nagy ambícióval, hogy ha egy kicsit is jobban állna a lap, akkor azonnal előterjeszteném egy alapos fizetésemelésre. Béla holnap érkezik haza Bl.-ből. Anyósom még itt van, nagyon jóban vagyunk, nagyon-nagyon megszerettem, olyan fajta, mint én. Olyan érzékeny és készségesen kedves, mindig kedélyes és humora is van, dacára annak, hogy nagyon szentimentális. Szóval, nagyon jól megvagyunk. Hat óra elmúlt, Ibi siet, átadom a szót. örülök, hogy megkaptad levelem, én nem a tiédet... Nincs semmi baj, várlak haza, de csak maradj, ameddig jólesik, és pihenj, pihenj! Nagyon aranyos képet közölt a Film, Színház. Kezedet csókolom, nem tudom még mindig, hogy elkerülünk[-e] arra feléd, B.-vel majd megbeszélem. Vidám egészséget és jó nyaralást, sikerült előadásokat, szeretettel Lili V. 28.