Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

[H. n. 1940. jan. 1. előtt] Nagyon tisztelt Főszerkesztő Ur! Itt hagyok három arcképet: Veres Pétert, Erdélyit, Sinkát. Sinkát, ha nem kell ebben a számban, akkor újrarajzolom. Nagyon szeretnék elmenni a klisésheza ceruzarajzok jól sokszorosítása miatt. Őszinte tisztelője és híve Pérely Imre 311. FÖLDESSY GYULA - MÓRICZ ZSIGMONDNAK [H. n. 1941. jan. 1.] Kedves Móricz Zsigám, a januári Kelet Népének nagyon megörültem. Tolnait ötödik gimnazista korom óta olvasom, s felsőbb gimnazista éveimben az ő regényei, elbeszélései, kritikai, memoárszerű írásai voltak a legizgalmasabb olvasmányaim, s őt éreztem, vallottam a legnagyobb élő magyar írónak. írtam is róla, kétszer, hosszabb cikkekben, így 1931- v. 32- v. 33-ban a Zsilinszky Szabadságában s a Válasz 1934. júliusi számában (ez megjelent a Tanulmányok és élmények c. könyvemben Petőfitől — Adyig címen). Ismerőseimnek is folyton beszéltem róla, egyszer Neked is, még a 20-as években, de Te akkor még nemigen ismerhetted, amint ezt nemrég telefonon is elmondtad nekem. Engem régen is s ma is az ragadott meg benne, hogy nagyon megérezteti az emberrel — Jókai- és Mikszáthékkal ellentétben - „a 67 utáni magyarság politikai és társadalmi romlási folyamatát" (hogy egy cikkemből idézzek), s ahogy ezt Te is látod. Igazában már a Bach-korszak magyarságáét. Nagyon szerettem volna, ha egyszer csakugyan eljöttél volna hozzám, én sok mindent tudok Tolnairól, és szívesen elbeszélgetnék Veled róla. Káromkodásba hajtóan szerencsétlen sorsú író volt. Nagy írói hagyatékának kellett lennie, pl. egy sereg verse sohase került kötetbe. Fia katonaorvos volt, s 1916- 17-ben meghalt, és semmit se tudni az apja írói hagyatékáról. Pedig hogy milyenek vannak közöttük, íme egy példa rá. (Ezt akkor írta, amikor a legvadabban üldözték Marosvásárhelyen, ottani református papsága utolsó évében.) Erdőben Sokat mértél reám, nagy isten : Te tudod, hogy miért; Megpróbáltál már tűzben-vízben: Te tudod, hogy kiért! Ami ütés, azt mind éreztem; Két oldalam, ím, vérben-sebben,