Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

Györgyöt csak egyszer égették meg, de akikről itt szó van, azok folyton égnek egy nagy, tüzes trónon, mi a mai magyar élet. Tisztel és őszinte szívvel köszönt Puszta Sándor 180. MÓRICZ ZSIGMOND - SZENDY KÁROLYNAK [H.n. 1940. máj.] MS. Polgármester Úr! Magvető címen irodalmi olvasókönyvet adtam ki, melynek fő célja, hogy az ifjúság ré­szére olyan antológiát adjak, amelynek minden egyes darabja megragadja a magyar ifjú­ság érdeklődését és lelkét. Már Arany János panaszkodik, hogy a fiatalságnak milyen nehéz a régi magyar iro­dalmat tanítani. Ennek az volt és ma is az az oka, hogy a publikálások a kutató tudó­sok számára készültek. Én negyvenéves szerelmeseimet gyűjtöttem össze ebben a 320 oldalas kötetben: a latin szövegű magyar alkotásokból is bőven merítettem. Anony­mus, Kézai, az egyházi atyák és poéták ma is élő és elevenen ható darabjaiból is nagyon sokat felvettem. Úgy gondolom, egyetlen olyan részlet sincs a könyvben, amit a ma­gyar ifjú unatkozva kerüljön ki. Irodalmi, irodalomtörténeti, kultúrhistóriai és művészi szempontokon túl azt is fel­adatnak tekintettem, hogy lebilincselő legyen a szöveg. Ez a könyv alkalmas rá, hogy az ifjúsággal megszerettesse a régi magyar irodalmat. Kérem azért Budapest székesfőváros iskolái számára száz példányt vásárolni méltóz­tassék, s gondoskodni, hogy a könyvek eljuthassanak a mindenféle s rangú tanuló ifjú­ság kezébe. Tisztelettel 181. MÓRICZ ZSIGMOND - DIÓSSZILÁGYI SÁMUELNEK [Budapest, 1940. jún. 1.] Kedves Sámuel, „én téged bámuel": orvos létedre humorod van. Eddig magyar orvosi humornak a Ko­váts professzorét tartottam, aki a „magyar narkózist" feltalálta. Most ráeszmélek, hogy az orvos, ha az ember nem mint beteg találkozik vele, szintén tud ember lenni. A be­tegnek csak lelki atyja, gyóntatója és unatkozó hallgatója. Amint ezt kedves aforizmád is elárulja: „Légy türelmes a betegeddel Hiába izgulsz, az emberek még az orvosnak se mondanak igazat." De aztán az orvos úgy is jár a beteg­gel, ahogy orvos az orvossal: „Sokat betegeskedtem egy időben. Honorárium fejében természetesen ezt a kis füzetet küldtem el (Keletem megmentőjének)).'''' Igen, ez igaz:

Next

/
Thumbnails
Contents