Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

„Szokd meg, hogy pácienseid emlékezőtehetsége nemcsak az anamnézist, hanem a honoráriumot illetőleg is fogyatékos." Ez is igaz: „Ne légy türelmetlen a szellőzetlen szoba miatt. Sokkal könnyebb a büdös szobában diagnózist csinálni, mint az elvadított beteget visszahódítani." De az orvos és páciens viszonyának józan szemléletén túl nagyon finom megfigyelések vannak nálad, pajtás. ,,Ha az asszony a szivét fájlalja, ne rendelj neki rögtön digitálist. A legtöbb ((asszonyi)) szívbaj gyökere nem a szívben, hanem az uterusban van." Asszonyi dolgokban elég otthonos egy orvos: ,JVe firtasd, hogy nőpáciensed kitől szerezte betegségét. A legtöbb asszony még ((diszkrét)) betegségével együtt is büszke a gavallérjára." ,JVe erőltesd nöpáciensedet, ha nem akar levetkőzni: traumája van. Még kevésbé akadályozd meg azt, aki le akar vetkőzni. Mert jegyezd meg: két nő van. Egyik a Föld minden aranyáért sem vetkőzik le, a másik az Ég minden kincseért sem áll el a vetkőzéstől." „Ha a férj képességeit akarod megismerni, ne hozzá, hanem a feleségéhez fordulj, de neki se higgy el mindent." Ezek az aforizmák embereknek egymáshoz való viszonylatára vetnek egy-egy szikra fényt: ,Minden orvosságnál többet ér a reménység. Ha arcodról, szavaidról nem csillan ki a várva várt reménysugár, beteged élete a legnagyobb kockán forog." Azért mégis csak a kölyök (gamin) dévajkodás áll legjobban ennek a finom filozófusnak, aki vagy: „Hosszú évek során leszürődött tapasztalatom, hogy a legnehezebben érthető nyelv a magyar, de csak a magyar érti meg nehezen. Ha azt kérdem a betegemtől, hány éves, akkor azt feleli, hogy 1879. június 29. Ha megkérdem, hogy hívják, meglepetve mondja: ((engemet?)). Ha arra kérem, feküdjön hasra, a hátára fekszik. Nyissa ki a száját: becsukja a szemét. Tegye össze a lábát: hát keresztbe rakja stb., stb. És ha ilyen kínos rendelésért tízet kérek: ötöt ad. Nem értette meg." Köszönöm Samu, ez jó vót. Jó kis könyv. 182. MÓRICZ ZSIGMOND - ERDEI FERENCNEK [Budapest, 1940. jún. 1.] Kedves Ferim, mivel levelezőlapra nem telik az energiámból, itt s így értesítelek, hogy megkaptam ma az új könyvedet. Felvágás közben belekóstolgattam, s az a sejtelmem, hogy még különb, mint az eddigi három. Most már egészen kikristályosodott a tudomány is, a stílus is. Felbecsülhetetlen munkának tartom, amit végzel a magyar élet megismerése terén. A többi a megmozdíthatatlan politikára tartozik, amelyről mindvégig azt vélem: aki alkotni akar, ne foglalkozzék vele, különben megszűnik a munkalehetőség. Maga az ember meddő területre ér, ahol semmit sem lehet csinálni, ellenben azok az aktívok, akikkel találkozik, egyszerűen megfullasztják. Ezen az oldalon a „kisfalvakról" beszélsz. Másutt talán benne van, itt csak éppen felsorolod, hogy ezek a részfalvak, töredék községek a hegyek felé vannak, a peremélekre szorultak. Én erről úgy gondolkodom, hogy ez az ősi és igazi magyar település, a birtoktest falualakítása. Ilyen volt a Hunyadiak korában az a magyar térkép, amelyre Teleki József világított rá. A szállásbirtok mindenütt faluszerű telepet hozott létre. A Nagy-Alföldet a törökdúlás söpörte ki. De Szatmárban, Szabolcsban tisztán megmaradt az ősi állapot. Nem tudom megmagyarázni, hogy Baranyában a török uralom za-