Cséve Anna szerk.: Babits Mihály kéziratai és levelezése (katalógus) I. (Klasszikus magyar írók kéziratainak és levelezésének katalógusa 3. Budapest, 1993)

Útmutató a katalógus használatához (Kelevéz Ágnes — Láng József)

ÚTMUTATÓ A KATALÓGUS HASZNÁLATÁHOZ Immár több mint tíz éve kezdó'dött el a Babits Mihály kéziratait és levelezését számbavevó', leíró, egyben pedig — mindenekeló'tt a keletkezési adatok, a címzettek s a levélírók kiléte tekintetében — filológiai munka, melynek eredményét tartalmazza ez a tízezer tételt meghaladó katalógus. Törekvésünk a sorozat elveinek megfeleló'en kezdettó'l fogva azt volt, hogy hiánytalanul regisztráljunk minden olyan kéziratot, Babits által írt vagy Babitshoz intézett levelet, továbbá Babitstól származó ajánlást és a költó'vel kapcsolatos dokumentumot, amely ó'rzési helyétói függetlenül eredetiben vagy az eredeti hasonmásában az utókorra maradt. A munkálatok során nemcsak igen nagy, de egyidejűleg igen bonyolult anyaggal kellett megbirkóznunk. A mennyiségi tényezőket illetően elég csupán emlékeztetni arra, hogy Babits kéziratos hagyatéka a Móricz Zsigmondé mellett a legnagyobb azok közül, amelyek irodalmunk története folyamán megőrződtek, s nem csekély azon kéziratos egységek volumene sem, melyek a hagyatékon kívül különböző közés magángyűjteményekben találhatók. Mindazonáltal a kéziratok, levelek s más dokumentumok szokatlan nagy száma jelentette a kisebb gondot. Jóval nagyobb feladat elé állított bennünket az, ami elsősorban a hagyatékban levő, de részben az egyebütt őrzött anyagokat is jellemzi. Nevezetesen: a kéziratok között nem csekély azoknak a száma, amelyeknek azonosítása, valamely művel való összefüggésének megállapítása, keletkezésük időpontjának kiderítése komoly textológiai és filológiai vizsgálódásokat igényelt. A jelentős mennyiségű töredék, vers- vagy prózavariáns, műkezdemény esetében nemegyszer már annak tisztázása is gondot jelentett, hogy eredeti művel vagy fordítással állunk-e szemben. A közel nyolcezer darabból álló levelezés tekintetében pedig igen sokszor csak hosszas nyomozás révén volt kideríthető — ha végül is kideríthető volt — a levélíró vagy a címzett személye, illetve a levél megírásának dátuma. Az elmondottakhoz társult az, hogy egyazon mű vagy levél részei gyakran a hagyaték más-más helyein s más-más meghatározással kerültek besorolásra, és az sem volt kivétel, hogy az összetartozó részeket különböző őrzőhelyeken leltük fel. Mindennek következtében nemcsak a munkálatok húzódtak el, de ismételten kényszerültünk arra, hogy már lezártnak, véglegesnek vélt leírásokat újból és újból átdolgozzunk, módosítsunk. Mindez azonban nemcsak jelentős többletmunkával, de — hisszük — számottevő textológiai és filológiai eredménnyel is járt. Az utóbbi a katalógus kapcsán általánosságban is elmondható, noha ez, mivel a katalógusban nincsenek indoklások, filológiai okfejtések (ez a katalógusnak nem feladata), első rápillantásra nem szembetűnő. A nagyszámú textológiai és filológiai probléma megoldásában saját kutatásaink mellett természetszerűen támaszkodtunk a Babits-kutatás eddigi eredményeire, mindenekelőtt Belia György és Rába György