Andor Csaba - Leblancné Kelemen Mária szerk.: Madách Imre kéziratai és levelezése (Katalógus) (Klasszikus magyar írók kéziratainak és levelezésének katalógusa 2. Budapest, 1992)

Bevezetés

De volt még egy dokumentumértékű levél, amelyet sajnálatos módon mindmáig csak Palágyi (nem is teljes) leírásából ismerünk. A levelet Károlyi Miksáné Huszár Anna írta unokatestvérének, Madách Aladárnak 1864. okt. 15-én, Pincén. Ez a levél tartalmazta Madách Imre halálának egyetlen részletes és hiteles leírását. Latkóczy Mihály Madách Aladárt nemcsak azok keresték meg, akiknek fő érdeklődése az irodalomra irányult; voltak közöttük történészek, családkutatók is. Vagyis a szűkebb értelemben vett kéziratos hagyaték mellett a különféle dokumentumok sem maradtak érintetlenül. (Egyébként a dokumentumok mozgása gyakorlatilag folyamatos volt. Itt elég arra utalnunk, hogy pl. 1861. ápr. 13-án Madách Imre elküldte a Libercsey naplót Nagy Ivánnak.) A családtörténeti kutatók közül Latkóczy Mihály volt az, aki a Madách-család történetét végül is megírta. Ő is jó visznyban volt Madách Aladárral, s levelezésük alapján tudjuk, hogy kapott tőle dokumentumokat, sőt, kéziratot is. („Naplóját mellékelve küldöm" - írja Madách Aladár 1901. jan. 8-i levelében Latkóczy Mihálynak, Madách Pálnak mindmáig lappangó naplójára utalva.) Ugyanakkor az is kiderül, hogy Madách Aladár ekkor már - az előzmények alapján el kell ismernünk, nem is ok nélkül - nagyon nem szívesen ad ki a kezéből kéziratot vagy dokumentumot. Mindazonáltal a ritka szakembert megbecsüli: „Néked szívesen adok kezedhez levéltári dolgokat" - írja 1901. jan. 27-28-i levelében, s érveléséből kitűnik, hogy örömmel enged át kéziratot, dokumentumot mindazoknak,, akik azokat érdemben hasznosítani tudják. Latkóczyt azonban nem csupán a dokumentumok érdeklik: ő fedezi fel Madách egy korai publikációját, amelyről - Madách Aladár leveléből ítélve - maga Palágyi Menyhért sem tudott: a Trencséni máskép tepliczi fürdők c. munkát. Morvay Győző A múlt század utolsó évtizedében megsokasodnak a Madách-kutatók: Morvay Győző is közéjük tartozik. Palágyi könyvével nagyjából egyező terjedelmű monográfiát írt már 1897-ben; ő azonban (ekkor még) a szerző főművét s nem életét vagy életművét vizsgálta {Magyarázó tanulmány Az ember tragédiájához. Nagybánya, 1897.). Azt várnánk, hogy a későbbiekben hasonló aprólékossággal vizsgálja majd Madách életét s más műveit, de nem ez történik; későbbi munkája (Adalékok Madách Imre éleiéhez. Bp., 1898.) nemcsak terjedelmében marad el jócskán korábbi művétől, de valósággal hemzseg a kisebb-nagyobb pontatlanságoktól, tévedésektől. Más tekintetben azonban abszolút pontos: nála a két hét - ellentétben literátor kollégáival - tizennégy napból áll. Madách Aladár egy (nem lehet tudni, pontosan milyen) naplót küld neki két hétre 1901. nov. 24-én, majd dec. 7-i levelében azt írja, hogy a naplót visszakapta. Semmi okunk sincs feltételezni, hogy más esetekben másként járt volna el.