Andor Csaba - Leblancné Kelemen Mária szerk.: Madách Imre kéziratai és levelezése (Katalógus) (Klasszikus magyar írók kéziratainak és levelezésének katalógusa 2. Budapest, 1992)
Bevezetés
A századforduló táján az érdeklődők szinte minden mozdíthatót elmozdítanának Alsósztregováról; csoda, hogy ilyen körülmények között a gyűjtemény, ha nem is érintetlen, de csaknem teljes marad. Morvay (rosszul sikerült fotókra hivatkozva) a festmények elküldését kéri Madách Aladártól, aki azonban hajthatatlan (keltezetlen levél). Mint írja, Palágyinak elküldött már egyszer két képet, azok azonban teljesen egyforma méretű tölgyfakeretben voltak, így összekötözésük és továbbításuk nem okozott gondot (nem tudjuk, hogy mely képeket küldte el Palágyi Menyhértnek Aladár, de az egyező méret alapján nagyon valószínű, hogy arról a két tájképről van szó, amely utóbb - Madách Imre számos tárgyi hagyatékával együtt - 1945 elején, egy bombatalálat következtében elégett). A Morvay által kért képek elküldésétől azonban már csak a felmerülő technikai nehézségek miatt is elzárkózik. A felsorolt Madách-kutatókon kívül még Bodor Aladárral állt szorosabb kapcsolatban Madách Aladár, levelezésükben azonban nincs utalás arra, hogy a kéziratokkal is közelebbi kapcsolatba került volna a szerző (Madách Aladár Bodor Aladárhoz írt levelei s néhány esetben Bodor Aladár válaszleveleinek a piszkozatai az MTA Kézirattárában találhatók). A kéziratok sorsa a század elején A Madách-kéziratok sorsát illetően az első fehér foltot a huszadik század eleje jelenti. Igaz, voltak kéziratok, amelyeket Madách halála után soha senki nem látott. Azt a versgyűjteményt például, amelyet Szontagh Pálnak küldött el 1844ben, s amelyre egy levelében (632. sz.) a Falusi tilinkó címmel hivatkozik a szerző, mindmáig csak címéről ismerjük, de fogalmunk sincs róla, hogy milyen verseket tartalmazhatott. Hasonlóképpen gyakorlatilag semmit sem tudunk a pesti tanulóévek alatt írt kéziratos Mixtúráról, amelynek már a múlt század végén sem volt képes egy akkor még elő szerzője, Lónyay Albert egyetlen példányát sem megtalálni. Ugyancsak a múlt században tűnhettek el Madách publikált írásainak eredeti kéziratai is. A szerkesztőknek küldött levél olykor megvan, a mellékelt mű kézirata azonban hiányzik. Mégis, a legtöbb tisztázatlan kérdés időben a századfordulóhoz vagy a század elejéhez köthető. Addigra ugyan előkerül pl. a Lant-virágoknak az a kéziratos példánya (421. sz.), amelyet Kazinczy Gábor hagyatékában talált meg Abafi Lajos (és közzé is tette 1887-ben), de el is tűnik egy időre a kézirat, legalábbis az MTA által megvásárolt Kazinczy Gábor hagyatékban már nem szerepel. Sok évvel később, 1923-ban ugyan megtalálja Wildner Ödön Madách Emánuelnél, ő azonban a következő évben utód nélkül meghal. Az új tulajdonos Madách Károly unokája, Madách Alice, legalábbis erre enged következtetni egy 1930-as újsághír, amelynek értelmében Madách Alice a megyei múzeumnak ajándékozta a kéziratot. Sajnos újabb forrás nem erősítette meg, hogy a versgyűjtemény a mai Palóc Múzeumban lenne; mindazonáltal a múzeum újbóli megnyitása után remélhetőleg tisztázható majd a kérdés: mi lett a füzet sorsa? (A jelen kötet utómunkálatai során a Palóc Múzeum felújítása befejeződött. Bár a Lant-virágok kéziratos példánya nem került elő, más kéziratoknak a Nógrádi
