Andor Csaba - Leblancné Kelemen Mária szerk.: Madách Imre kéziratai és levelezése (Katalógus) (Klasszikus magyar írók kéziratainak és levelezésének katalógusa 2. Budapest, 1992)

Bevezetés

némiképp rávilágít a szerzői jogról szóló 1884/XVI. törvénycikk, amelynek második paragrafusa szerint a gyűjteményes művek esetén a szerkesztő a szerzővel egyenlő védelemben részesül, harmadik paragrafusa pedig kimondja: „a szerző joga akár korlátlanul, akár korlátolva átruházható". Palágyiék sajtó alá rendezése azonban soha nem készül el. A kiadás elé szánt Madách-életrajz írása - Palágyi Menyhért munkája - elhúzódik, terjedelme egyre csak nő, s végül nem az összkiadás részeként, hanem önálló monográfiaként jelenik meg Madách Imre élete és költészete címmel 1899-ben (címoldalán 1900-as évszámmal). Arról, hogy eközben a társszerkesztő, Palágyi Lajos mit csinált, nincs adatunk. A Palágyi fivérek ismereteink szerint soha nem vitték el a teljes kéziratos hagyatékot Alsósztregováról, arról azonban több adatunk is van, hogy bizonyos kéziratokat elvittek, s hogy azok egy része már közvetlenül az ő tevékenységük révén tűnt el. Madách Aladár így ír Palágyi Lajosnak 1895. júl. 4-én: „Háromszor adtam ki kezemből képet és írást reproduktióra kétszer Gyulai felelősségére két fotográfiát és egyszer kedves barátom Palágyi Menyhért jót állására a Hétnek egy levélkét anyámtól a költő nejétől és mind a három esetben a tárgy elveszett. Azóta nem adok ki többé semmit, mert Menyhértnél senkiben jobban meg nem bízom és a következés mutatta hogy az ő gondossága sem volt elég a szerkesztőségek ördög malmában". Sajnos nem tudjuk, melyik levélkére utal Madách Aladár. Mivel a Fráter Erzsébet által írt publikált levelek között mindössze kettő van, amelynek a lelőhelyét nem ismerjük, s mindkettő Palágyi Menyhért négy évvel később megjelent könyvében hasonmásként szerepel, így joggal feltételezhetjük, hogy ,4 Hétnél elkallódott levél nem azonos az ismert levelek egyikével sem. (Ugyanakkora //érnél megjelent négyrészes Fráter Erzsébet-tanulmányt egybevetve a ma ismert levelekkel, nagyon valószínű, hogy Madách Aladár pontatlanul emlékezett; nem Fráter Erzsébet levele kallódott el, hanem Madách Imre meghatalmazása Fráter Erzsébet számára [1251. sz.].) Madách Aladár óvatossága nagyon is érthető. Evekkel korábban, 1892. jan. 28-án elkészítette Madách Imre kéziratainak már említett leltárát, majd (sajnos hozzávetőlegesen sem tudjuk, mennyi idővel később) meglepve tapasztalta, hogy a leltárban szereplő tételek közül kettőnek is nyoma veszett. A leltár végén ceruzaírással ezt a megjegyzést találjuk: „Ezen literatúrai Keverés és az Ember tragoediája (II. sz.) nem találtatott meg". A Litteraturai kevercs néven említett ifjúkori kézírásos lapnak Palágyi Menyhért is és Becker Hugó is leírta egyik (1837. júl. 31-i) számát. Föltehetően ez az a lapszám, amelyet Madách Aladár hiába keresett. De akkor honnan ismerhették az életrajzírók? Lehetséges, hogy Palágyi Menyhért már jóval könyvének megjelenése előtt feljegyzéseket készített róla. Becker Hugóról azonban nehezen képzelhető el, hogy a Magyar Szemlében 1899-ben 15 folytatásban közzétett Madách Imre életrajzához hét éven át gyűjtötte volna az anyagot. Bár az anyaggyűjtés időpontjának közlésével adós maradt, az a körülmény, hogy a kéziratok átnézésére csak néhány napja volt, s azokat gyorsírással kellett kijegyzetelnie, valamint a hetilapban való közlés egyaránt arra enged következtetni, hogy jóval rövedebb ideig tartott a gyűjtés. (De az is bizonyos, hogy a gyűjtésnek lég