Andor Csaba - Leblancné Kelemen Mária szerk.: Madách Imre kéziratai és levelezése (Katalógus) (Klasszikus magyar írók kéziratainak és levelezésének katalógusa 2. Budapest, 1992)

Bevezetés

egy esetben okkal tételezhetünk fel általunk nem ismert kéziratot a közlés forrásául. A Fagy-virágok c. versciklus második darabjának utolsó versszakait Madách áthúzta, s egy ötágú csillagot tett az áthúzott rész mellé, ami az ő jelöléstechnikájában azt jelentette, hogy másutt, rendszerint külön lapon található a javítás vagy kiegészítés. Ilyen lap azonban a ma ismert kéziratok között nincsen. Gyulai mégis a javított változatot közli, s ez arra vall, hogy ő valószínűleg még látta azt. Gyulai azonban más szempontból is fejtörést okoz a tevékenységét kutatónak. Ó ugyanis általában nem az eredeti kéziratot használta forrásul. Mint előszavában leírta, a kéziratok állapota kedvét szegte, így aztán előbb lemásoltatta azokat. Nem tudjuk tehát sem azt, hogy a másoló milyen „anyagot" állított össze pl. a javításokat sűrűn tartalmazó verskéziratokból, sem azt, hogy a másoló munkája során elkallódtak-e kéziratok. Mindenesetre már Gyulai megjegyzi, hogy a Heine soraival fémjelzett verseket nem találta meg. A Gyulai-féle kiadásnak adatokkal alá nem támasztható érdekessége, hogy a versek keletkezését következetesen 1843 és 1863 közé teszi. De akár kézirati dokumentum, akár találgatás állt a közölt évszámok hátterében, mai ismereteink alapján mindkét dátumot fenntartással kell kezelnünk (néhány esetben az első változat keletkezését 1843 előttre kell tennünk, az utolsó változat lejegyzése azonban csak 1864-ben történt meg). A Palágyi fivérek 1890. aug. 21-én új látogató érkezik Alsósztregovára Palágyi Menyhért személyében. Ekkor már érvényben van az az 1884. aug. 21-én kötött szerződés, amelyben Madách Aladár (1300 Ft ellenében) 1897-ig korlátlan jogokat ad az Athenaeumnak Madách Imre valamennyi művének kiadására. (Bár a szerződés mögött meghúzódó szempontokat ma már csak találgatni lehet, a szerződés időpontja, a jogok huzamosabb időre történő megvétele, valamint az a körülmény, hogy a jogok az egyes művek kiadására is kiterjedtek, egy irányba mutatnak: vélhetően a nem sokkal korábban színpadra vitt mű sikerére apellált a kiadó, cl kell ismerni, igen jó stratégiai érzékkel.) Palágyi Lajos, de méginkább bátyja, Menyhért igen szoros baráti kapcsolatba került Aladárral. Jellemző, hogy amikor 1897-ben lejár az Athenaeummal kötött szerződés, akkor az új szerződés megkötése előtt Madách Aladár levelet küld Palágyi Menyhértnek (1897. jan. 11.), amelyben azt írja, hogy az Athenaeum által felajánlott 2000 Ft-tal szemben a további kiadási jogok átengedése legalább 3000-et ér, ő azonban 2500 Ft-tal s egy tiszteletpéldánnyal megelégszik. Néhány nappal később, az 1897. jan. 20-án kötött szerződésben valóban 2500 Ft-ért engedi át a kiadási jogokat Madách Aladár. Az új szerződés három lényeges ponton tér el a korábbitól. Egyrészt itt már korlátlan időre kap jogokat a kiadó. Másrészt azonban a soron következő összkiadás sajtó alá rendezésének joga a Palágyi fivéreket illeti. Végül pedig az idegen nyelvű kiadás jogát Aladár fenntartja magának. Jan. 25-én meg is köti a kiadó a szerződést a Palágyi fivérekkel; ennek értelmében 1500 Ft-ot kapnának (együttesen, egyszer s mindenkorra) a munkáért. A szerződések hátterére