Vizkeley András szerk.: „Világ világa, virágnak virága…”. Ómagyar Mária–siralom (Kézirattár, Budapest, 1986)

Vizkelety András: „VILÁG VILÁGA, VIRÁGNAK VIRÁGA..." [ÓMAGYAR MÁRIA-SIRALOM] - A vers értelmezése. Eredmények és nyitva maradt kérdések

Nem vesszük figyelembe a Benkő könyve óta megjelent nyelvészeti-értelmező irodalmat sem. A kutatásban Mészöly Gedeon alkalmazott új szempontokat, melyeket 1956-ban röviden így foglalt össze: „Valamely nyelvemlék stílustörténeti magyarázatán azt értem, hogy a nyelvemléket úgy is nézzük, mint valamely kor egyik irodalmi műfajának termékét, s egyes homályos részeinek megkísértett nyelvi magyarázatait ne csupán afelől ítéljük meg, hogy az illető magyarázat egyezik-e az általános nyelvtörténeti megállapításokkal, hanem próbáljuk aszerint is, hogy a szöveg föltett értelme egyezik-e az illető kor illető műfajának műfaji stíluselemeivel. Vallási tárgyú középkori magyar nyelvemlékeink általában'a latin nyelvű vallási irodalom fordításai és átdolgozásai: a rájuk alkalmazott stílustörténeti módszerben tehát benne foglaltatik a latin nyelvű középkori vallási irodalom stílusának is figyelemmel tartása." Mészöly megállapításait a továbbiakban többször felhasználjuk. A Mária-siralom első versszaka tartalmilag sorról sorra megfelel a latinnak (l/a.), de sem a szótagszámban (latin: 7, 7, 6; magyar: 7, 6, 7), sem a rímek elhelyezésében nem követi. Itt is, ott is van ugyan egy-egy rímtelen sor, ez azonban a latinban az utolsó, és rímel az ugyanolyan felépítésű második strófa (l/b.) utolsó sorával, a magyarban pedig az első sor a rímtelen, de nem felel rá rímmel a következő versszak párhuzamos sora. A magyar sorról sorra fordít, még a planctus (siralom) ismétlésében is figyelembe veszi a latint. Érdemes felfigyelnünk arra, hogy az egymással rímelő sorok ugyan a latinban és a magyarban is teljes gondolati párhuzamra épülnek, a magyar azonban nyelvtanilag is párhuzamosan építkezik. A seped'ék értelmezése körül folytatott vitában (Benkő, 329-331. 1.), úgy látszik, Mészöly véleménye felé billen a mérleg, aki a szepeg szó elődjét látta benne 'hangosan siránkozik, siralommal zokog' értelemben,