Vizkeley András szerk.: „Világ világa, virágnak virága…”. Ómagyar Mária–siralom (Kézirattár, Budapest, 1986)

Vizkelety András: „VILÁG VILÁGA, VIRÁGNAK VIRÁGA..." [ÓMAGYAR MÁRIA-SIRALOM] - A vers értelmezése. Eredmények és nyitva maradt kérdések

ahogyan XV-XVI. századi kódexeink is használták, többnyire a siralom szó szinonimájaként: pl. nagy siralmakkal, szepegésekkel (Margit-legenda); sírással, szepegéssel (Peer Kódex); a Döbrentei Kódexben a szepegni a latin lamentare ige megfelelője. A crucior dolore a latinban stilisztikai bravúr. Nemcsak a rendkívül kifejező szenvedő kapcsolat miatt, hanem a cruciare igének a crux ('kereszt') főnévvel való etimológiai összefüggése folytán is. Mária tehát a (lelki) fájdalom által feszíttetik (fiával együtt) keresztre. A compassio (együtt szenvedés) gondolatának rendkívül erőteljes, sűrített kifejezése ez a két szó, nemhiába ismétli refrénként ezt a sort a Leuveni Kódex P/dm:fws-változata. A magyar megfelelőben (bútól aszok, epedek) Mészöly a régi nyelvben használatos szólást ismert fel, és arra hivatkozott, hogy a létige használata a cselekvés, állapot folyamatosságát jobban érzékelteti, mint a latin szerkezet. De talán még a compassio gondolatára is találhatunk indítást, ha a keresztfán szomjan epedő Krisztusra gondolunk (vö. János evangéliuma, 19. rész 28. szakasz). A második strófa nem okoz értelmezési nehézséget. A latin Júdea (a magyar szövegben zsidó) az egész zsidó népre vonatkozik. A három hatos sort a magyar végigrímelteti, a latin l/b. szakasznak ugyanolyan a szerkezete, mint az l/a-é. Az -ul, -ül másutt is szerepel rímhelyzetben. A magyar azonban nemcsak hogy nem követi formailag a latin l/b. strófát, de szótagszámban, rímben nem utánozza a saját első szakaszát sem, tehát mindjárt az elején feladja a szekvenciaműfaj párhuzamos, felelgető strófaszerkezetét. Ha volt dallama, azt nem ismételhették erre a két strófára a nyelv kerékbetörése nélkül. A két versszakot természetesen rím sem kapcsolja össze, mint a latinban, ahol a két szakasz egymással rímelő sora ellentétes jelentést hordoz (újabb bravúr). A latin orbat orbem figura etimologicát a magyar költő itt nem tudta visszaadni, de lehetségesnek tartom, hogy az ötödik