Vizkeley András szerk.: „Világ világa, virágnak virága…”. Ómagyar Mária–siralom (Kézirattár, Budapest, 1986)

Vizkelety András: „VILÁG VILÁGA, VIRÁGNAK VIRÁGA..." [ÓMAGYAR MÁRIA-SIRALOM] - Magyar kezek tolla nyomán

a továbbiakban a szerző Máriára. Annál a tételnél, hogy a csillag kicsinek tűnik, de valójában hatalmas (e csillagászati tétel első feltűnésének, illetve európai megfogalmazásának is utána kellene nézni!), a sermo megszakad: require in alio (keresd egy másik, ti. helyen, beszédben vagy lapon). A sermokéziratokban szokásos jelenséggel állunk itt szemben: a beszéd elejét kidolgozták, pontosan lemásolták, de az utolsó felosztást már nem részletezik végig, a gyakorlott szónok az eddigiek alapján már ki tudta egészíteni a prédikációt. Ez után a szöveg után következik a Mária-siralom. A beszéd tehát valóban Máriáról szól, de a „nagy örömmel" megülendő születésnap és a Fájdalmas Anya panasza között aligha találhatunk tematikus összefüggést. A Mária-siralom után már csak egy beszédvázlat következik. A téma (Szent Pál I. levele a korinthusbeliekhez, 11. rész, 20. szakasz) az utolsó vacsora emlékének megünneplésére, azaz a szentmisére vonatkozik. Amikor ugyanis összegyűltök... Azt javaslom, hogy ezeket a szavakat Krisztus testéről mondjuk. Először, hogyan kell az embernek felkészülnie az Úr testének vételére. Másodszor, mit kell kérnie annak, aki [az Úr testének vételére] járul. Harmadszor, hogyan kell [az Úr testét] magához vennie. Negyedszer, hogyan kell megőrizni. Ötödször, milyen hasznot hoz annak, aki méltóan veszi. Ezután, kicsit más fogalmazásban, megismétli a pontokat. A korinthusbeliekhez írt első Szent Pál-levél említett része a Nagycsütörtökre (latinul Coena Domini) és egyúttal Úrnapjára (Festum Corporis Christi vagy Domini) kijelölt leckéből való. A vázlat szövege, de maga a felhasznált terminológia is (a corpus Domini, vagyis az ,Úr teste' kétszer is előfordul!) arra enged következtetni, hogy