Fenyő István: Eötvös József: „Neveljünk polgárokat…” (Kézirattár, Budapest, 1984)

Fenyő István: „NEVELJÜNK POLGÁROKAT..." EÖTVÖS JÓZSEF LEVELE DESSEWFFY JÓZSEFHEZ - Egy pályakezdés nehézségei

Egy pályakezdés nehézségei Aligha kell mondanunk, hogy az ifjú Eötvös József nem a haladással szembekerülő író politikust látta Dessewffyben, amikor első levelével őt megkereste. Voltaképpen annak tekintette őt is, aminek Kazinczyt: a magyar kultúra „nagy öreg "-jenek, aki kiemelkedő részt vállalt a nemzeti műveltség megalapozásában. Követhető példaképet, közéleti ideált talált benne, kinek ő azonfelül személyes hálával is tartozott. Bátorítást, buzdító szeretetet kapott tőle útkereső vívódásaiban a pályakezdés válaszútjainak közepette, akkor, amikor e támogatásban - részletesen szólunk még erről - a közvetlenül előtte járó nemzedéktől, az Aurora-kör Bajza vezette csoportjától egyáltalán nem részesülhetett. Emberi melegségre, pályatársi törődésre pedig fokozottan szüksége volt a fiatal Eötvösnek. Nemcsak érzelmességre, melankóliára hajló lírai alkata miatt, hanem azért is, mivel az ő készülődése, útkeresése bizonyos szempontból még nehezebb volt, mint a kor más induló íróié. E hivatás szempontjából a szülői ház, a család közéleti szerepe eleve súlyos terhet jelentett. Nagyapja tudvalevőleg a császár belső titkos tanácsosa volt, udvari kamarai alelnök, főispán, apja udvari tanácsos, másod udvari alkancellár, mindketten a Habsburg-hatalomnak meggyőződéses, aulikus támogatói. Eötvös gyermek- és ifjúkorát beárnyékolta az a tudat, hogy - mint Pulszky Ferenc írja - nagyapja nevének „átkos hangzata volt az országban, mert fiával együtt a bécsi alkotmánygyűlölő kormányt szolgálta feltétlenül". Ráadásul anyai részről osztrák származású volt, anyanyelve is német. Az írói