Fenyő István: Eötvös József: „Neveljünk polgárokat…” (Kézirattár, Budapest, 1984)

Fenyő István: „NEVELJÜNK POLGÁROKAT..." EÖTVÖS JÓZSEF LEVELE DESSEWFFY JÓZSEFHEZ - Dessewffy József - ingadozás régi és új eszmék, irányzatok között

ban előtérbe állítja az élet nagyarányú változásait. Megszólalásának természetessége, fesztelenül bizalmas hangneme szintén újat jelzett keletkezése idején. A nyelvújítási harcban nemcsak kitartott Kazinczy mellett, de egyike volt azoknak, akik a mestert következetesen óva intették a túlzásoktól. A nyelv megújításában is a középutat javasolta - azt az elvet és álláspontot, amelyet Kazinczy Ortológus és neológus nálunk és más nemzeteknél (1819) című híres vitazáró írásában elfogadott, s amelynek révén a mozgalom eredményei a köztudatban leginkább meggyökereztek. Dessewffyt itt is - mint kulturális-irodalmi tevékenységében általában - a közönség befogadóképességének, műveltségi szintjének szempontja vezette. Irodalomfelfogása mindazonáltal a klasszicizmus elvein alapult, rajongott az ókori nyelvekért és irodalmakért, műveiben, leveleiben folyvást római auktorokat idézett. Idős korában kezdett el görögül tanulni, s az volt a vágyálma, hogy vajha az ifjúság is hozzá hasonlóan „imádná" a görögöket és a rómaiakat. E klasszicizmust azonban lazábban és tágabban értelmezte a kor hazai szerzőinél, kiváltképp Kazinczynál. Közrehatott ebben említett franciás kultúrája is, mindenekelőtt a voltaire-i életmű tanulságai. Dessewffy a széphalmi vezér körében maradva is az eredetiség elvének érvényesítéséért, az önkifejezés szabadabb és sajátszerűbb lehetőségeiért, a teremtő költészet megvalósításáért lépett fel, változatosságot, sokszínűséget, természetességet követelt a költői nyelvben. Önjellemzése, nagy barátjával való összehasonlítása is elárulja irodalomfelfogásának romantizálódó jellegét: „...Kazinczy szebb, fellengebb s kellemetesebb író, de Dessewffy azért nincs tűz és hathatóság nélkül, és bizonyosan populárisabb. Kazinczyban több mesterség, több báj, Dessewffyben több természetiség van." A Bártfai levelek önmaga adta értékelésében is feltűnnek már a romantika egyes jegyei: „egy öntésű, egy lehelletű